Ha valaki nem szeret élni és szeretne meghalni akkor az mindig életben marad, aki meg szeret élni az meg meghal, miért van ez?

Azért ez a "mindig" erős! Nem szerencsés ilyen végletesen fogalmazni. Maradhatnánk annyiban, hogy amit a kérdésedben leírsz, az a Te megfigyelésed szerint van így.

Egyébként pedig aki született, az mindenki meghal. Meg tudod-e ítélni, kinek mikor jön el a végórája, és miért? Szerintem nem.

Ez valóban csak a saját megfigyelésed lehet. Számodra valamiért kiragadott példák, melyek erősítik ezen gondolatodat.

Valójában - alapjában véve - nem az dönti el, hogy meddig élünk, hogy most, a jelenlegi személyiségünk mit akar. Mi legfeljebb abban dönthetünk, hogy milyen minőségi életet élünk az az idő alatt, ami megadatik. Hogy mennyire vigyáznunk az egészségünkre.

A halál időpontja nem ezen múlik.

Minden embernek vannak, úgynevezett kilépési pontjai, melyek az abban a pillanatban fennálló energiákkal (bolygóállások, stb.) állnak összefüggésben, amely akkor áll fenn, amikor a lélek a testhez kapcsolódott. Ilyen pont általában több is van egy élet során, s a lélek mindezekkel, a leszületése előtt tisztában van. (Egyes esetekben még azzal is, hogy melyik lesz a biztos pont.)

S minden ilyen pont eljövetelkor maga a lélek dönt, hogy távozik-e vagy sem. Ha úgy ítéli meg, hogy megtette, végrehajtotta azt, amiért leszületett, akkor megy, ha nem, akkor még marad. S amennyiben a lélek úgy dönt, hogy megy, akkor elhagyja abban az időben a testet, különféle halálnemeken keresztül, s a testben bekövetkezik a biológiai halál.

Tehát az, amit a lelkünk gondol, nem feltétlen áll szinkronban azzal, amit a jelenlegi életére felvett személyisége gondol (tehát akinek most gondoljuk magunkat).

Helló!

Élünk, és meghalunk. Ki hosszabb ideig, ki rövidebbig, ez az egyik tapasztalat. És egy teljesen másik tengely, hogy ki szeret élni és ki nem.

Van, mikor párban van a kettő (szándék és beteljesülés), és van mikor nem.

Kivéve a kifejezetten önpusztító/szuperegészséges életmódot választók.

Bár sokszor ott is előfordul a fordított eredmény.

Üdv.

A #4.-es jól összekapta a választ. Röviden: a születésünk pillanatában magunkkal hozzuk a halálunk időpontját is. A lélek beleköltözik egy testbe és a test és a lélek egymást okosan használva maradandó alkotásokat vihet végbe X évek alatt amit életnek nevezünk.

Baleset vagy betegség esetén a lélek ha úgy véli már nem tud a számára hasznosat produkálni a test akkor "leveti".

A baleset vagy betegség nem a szeretem,nem szeretem kategória ami megbonthatja a test és lélek egyensúlyát.