Gondolkozott már valaki azon hogyan szeretne meghalni?

Persze, de egyelőre nem sürgős a dolog. S nem mindegy, hogy öngyilkosság vagy majd ami lesz, ez utóbbinál lehet remélni a legjobbakat s a sorsra bízni vagy minek nevezzem. Nálam necces, mert sem én, sem a párom nem akar tovább élni, mint a másik s egyszerre nem felébredni, annak a normál valószínűsége kicsiny. De az a preferált számomra, elaludni s nem ébredni fel egy hosszú, egész okés élet végén.

Majd kutakodom, hogy meg lehet-e oldani tudatosabban. Mondom, egyelőre nem sürgős.

Párom papája karácsony előtt halt meg 2 nappal. Bekerült a kórházba, mert egy ideje aludt,nem tudott fent maradni, enni, inni. Nem voltak fájdalmai. A kórházban elbúcsuztunk tőle. Aztán kaptuk a hírt, hogy mostmár soha nem kel fel. 86 éves volt, 62 éves házasságot, a szerető feleséget, két lányát, és négy unokáját hagyta itt. Mindenki szerette. Tudta ő is.

Én így szeretnék meghalni.

Békésen szunyókálva egy kényelmes székben, mint nagyapám.

Nem pedig sikongatva, mint ugyanakkor az utasai a buszon.