Hogy boldoguljak egyedül?
25 éves egyetemista lány vagyok, és úgy érzem nagy bajban vagyok. Epilepsziás vagyok 16 éves korom óta, emiatt vannak bizonyos hátrányaim az életben. Kétszer kellett váltanom emiatt egyetemet, elsőként informatikusnak akartam volna menni, de a betegségem miatt az nem lehettem, így most jelenleg gazdasági szakon vagyok. A probléma az, hogy eddig csak diákhitellel tudtam finanszírozni a tandíjamat aminek a jogosultsági ideje azonban már csak 3 félév.
Leginkább attól félek, hogy ha ezt közlöm anyámmal, ő minden szó nélkül kivág otthonról (Rajta kívül senkim sincsen) és sehova se tudok majd menni. Jelenleg, hogy anyagilag ezzel ne legyen probléma a nyelvi hitelből is a maximálisat veszem fel, hogy ha eldurvulna a helyzet, legyen egyfajta "vésztartalékom" hogy ha rögtön menekülnöm kéne, akkor elmehessek albérletbe (kiadó szobába). Csak a probléma az, hogy utána mihez kezdjek?
Az egyetemet mindenféleképp el szeretném végezni, a szakmámban elhelyezkedni és abban dolgozni. De addig is valamiből meg kell élnem és félévente a tandíjat is kifizetnem. Volt már valaki hasonló helyzetben? Gyakornoki bérből szerintetek meg tudnám ezeket oldani? Van esélyem egyáltalán erre, vagy felejtsem el az egészet?
Mennyi szabadidőd van az egyetem mellett? Illetve mennyire fontos bejárnod az összes előadásra?
Mert mások is elmennek egyetem mellett dolgozni, persze nem teljes munkaidőben, hanem valami olyat keresnek (keress), ami belefér az idődbe.
Nem tudom ez nálad mennyire megoldható, de remélem lesz megoldás rá. Nagyon rossz volt olvasni a helyzeted.
Vannak a facebook-on albérletkereső csoportok, ahol diákok keresnek albérlőtársakat. Találkoztam augusztusban olyan diákokkal akik négyen voltak, egyik sem ismerte a másikat de egy facebook csoportban rátaláltak egymásra és együtt vettek ki lakást. Az albérleti szerződés aláírásakor találkoztak életükben először, de mindegyik nagyon aranyos volt. szerintem ki fognak jönni egymással és szépen elférnek majd a lakásban is. két fiú és két lány egy kétszobás lakásban.
Keress ilyen csoportokat a facebookon és kezdd el nézni mik a lehetőségek.
A másik tippem az lett volna, hogy oszd meg a problémád egy - két barátoddal, de írtad, hogy nincsenek barátaid, szóval ez így rázósabb. Minden esetre, elgondolkodhatnál ki lehetne az a bizalmasod akivel megoszthatnád ezt a gondod, mert több szem többet lát, több fül többet hall, többen okosabbak vagytok stb...
Még egy dolog. Nem tudom mennyire biztos, hogy azonnal kivágnak otthonról de mivel ezt írod, kénytelen vagyok komolyan venni. Ezért csak annyit kérdeznék, teljesen biztos vagy-e abban, hogy kivágna anyukád otthonról? Mert ha nem vagy benne teljesen biztos, akkor lehet érdemes lenne azt a lehetőséget is számba venni, hogy felveted, otthon, hogy mi lenne ha... és megkérdezni mit tenne akkor ha az lenne a helyzet ha... ? Hátha esetleg nem helytálló feltételezésed és nem vág ki otthonról. Tök értelmesen kifejtetted a dolgokat, egyetemre jársz, nem gondolnám, hogy alul szocializált vagy, amiből az következik, hogy vélhetően anyukád sem az.
A négy fiatal egyébként aki kivette a kétszobás lakást a VIII. kerületben vette ki a lakást. Ott olcsóbb, ha nem vagy félős. Fejenként 40.000 Ft-ból jönnek ki albérleti díjjal rezsivel mindennel együtt. Ha neked nem is sikerül ilyen olcsót találni 50-60 ezerből szerintem még megúszhatod akár pesten is és akkor nem voltál olyan ügyes mint ők.
ViziSanyi, köszönöm a tanácsot, mindenféleképp körbenézek facebookon. Az nálam nem gond, ha lenne egy szobatársam, a fő célom a kezdetben úgy is az lenne, hogy legyen fedél a fejem felett és ne 100 ezreket kelljen kifizetnem egy szoba miatt.
Anyám sajnos bizonyos szinten egy hangulat ember, van, mikor hirtelen haragos lesz. Kaptam már meg jó párszor még gyerekként, hogy ha nem tartok be bizonyos szabályokat (Ezek persze jogosak voltak) akkor mehetek apámhoz, aki persze szart rám. Amikor 18 éves lettem, onnantól kezdve viszont már azt kaptam meg, hogy az utcára rak ki, ha arról van szó. Jó párszor közölte ezt, ezért az idő folyamán már nem vagyok biztos benne, hogy csak üres fenyegetés, vagy valóban képes megtenni.
A mostani ok, hogy kirúgna otthonról az azért lenne, mert vagy otthagyom az egyetemet (ami eszem ágában sincs) vagy pedig, ha szerinte olyan akadályba ütközök, ami miatt képtelen lennék elvégezni az egyetemet. Munka mellett elvileg ezt a szakot lehetetlen elvégezni (ami szerintem nem igaz) ő viszont így hiszi. Ebből gondoltam azt, hogy kapásból kirúgna otthonról ha közlöm vele a problémát és azt a szándékot, hogy munkát vállalok.
Miert nem lehet megmondani konkretan hogy x edik naptol x összeg kell a tandijra?
Egy anya aki iskolaztatja a gyerekèt tesz is erte hogy kijàrja. Ha az utolso pillanatban szolsz csak abbol lenne baj.mert idö elintezni a penzt.
Addig meg kereskedj valamivel.nyelvoktatas stb
9
A szülö azt akarja hogy vegezze el az egyetemet. Nem?
Akkor evidens hogx közlöm vele jo elöre a randijgondjaim. Es nem utolso pillanatban. Azaz szolok elöre hogy x ideig futja a diakhitelböl. A kövi év ennyibe kerülne. Igy a szülönek van ideje összekaparni a lét. Vagy az ö lelkên fog szaradni a félbehagyàs
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!