Meghasad a szivem egyre nagyobb lelki nyomorva taszítódok mit tegyek? Többi lent

Leírtad, hogy van barátja ... tehát hagyd.

Viszont általánosságban az ilyen "barátok vagyunk, de megtetszett és nem akarom elveszteni a barátságunkat" kérdésekben a gimnázium alatt az a válasz, hogy ne érdekeljen, hogy nem lesztek barátok.

Gimnázium után a legtöbb ottani barátodat elveszted, mert sokan elköltöznek, különféle tőled távolálló szakokon tanulnak tovább, szereznek új barátokat stb... Vége lesz, csak 1-2 ember marad meg jó esetben és azok küzül is a legeslegközelebb állóak, de persze ők is picit eltávolodnak.

Szóval attól ne félj hogy egy gimnáziumi barátot potenciálisan elveszthetsz.

Ha pasija van, akkor felejtős, mert ugye senki nem szeretné a barátja vagy barátnője kapcsolatát megrengetni, aki igazán szereti a barátját vagy barátnőjét. Ha nem lenne barátja azt mondanám menj oda és mondd meg neki egyenesen, hogy tetszik és el szeretnél vele menni randizni. Mit szól hozzá? És akkor elmondaná, mit gondol. Ha ő is szeretne tőled valamit akkor azonnal rábólintana, ha pedig barátkozni akarna akkor elmondaná, hogy ő nem akar többet. Viszont mindkét esetben leesne az álla tőled, hogy milyen bátor vagy és ezért biztosan tisztelne is.

De mivel pasija van, ez utóbbit ugye most nem javasolnám. Szerintem foglald el magad. Barátkozz, tanulj/dolgozz (nem tudom mit csinálsz) többet. Ne agyalj ezen. Ha pedig továbbra sem találsz senkit aki boldoggá tenne és közben szétmennek a pasijával, várd meg türelmesen az első adandó alkalmat, menj oda, és repülj rá. Lesz ami lesz, másként nem lehet.

De addig is legyél jó barátja és ne rondíts bele a kapcsolatába. Foglald el magad (munka tanulás sport, valami aktív dologgal, ami kimozgatja a stresszt és emberek közé kell hozzá menni) és ha marad szabadidőd ezek mellett, nézz körbe mi a helyzet csajfronton. Hátha mégis akad valaki :) Soha nem lehet tudni. Előbb utóbb eldől hogy neked lesz korábban valakid vagy ő lesz szabad... De foglald le magad mindenképpen... Sok szerencsét!

Na fiam, te is megérdemled a Nagy Valagrendet az összes csimbókjaival!

Ezt magadnak csinálod. A legrosszabb, ami történhet, hogy kapsz egy egyértelmű elutasítást. De akkor viszont pontosan tudnád, hányadán álltok, elkezdődhetne egy gyászfolyamat, le tudnád zárni. (Legjobb esetben meg azzal lennél, akit szeretsz.)

Másrészt, és ezt jobb, ha tőlem tudod: "ha összejönnénk és szétmennénk akkor meg már vélhetőleg barátik se lennénk és abba belepusztulnék"

Ez egy önbeteljesítő jóslat. Ilyen mélyre futó (ön)bizalmi probléma mellett, nem bírja sokáig az ember - legyen akármilyen türelmes és megértő. Romboló az, hogy ott is problémát generálsz, ahol nincs, romboló az, hogy a másikat hibáztatod ("á, úgyis lecserél egy jobbra"), romboló tehetetlenül nézni az egészet, ugyanis ezt csak TE tudod megoldani magaddal.