Hogy lehet azt elfogadni ha az ember örökre pár nélkül marad?

7-es vagyok, ezek szerint IC-vel utazok bp ről debrecenbe.. jó tudni.

És ha valaki társfüggő? Én az vagyok, egy valakit szeretnék magam mellé aki szeret és hűségbe mellettem van csak nem találok senkit, nem tudom kire írjak rá mert nem találok olyat aki elfogadna és nem olyan tömeglány.. Nem hiszem ha valaki szeretetre vágyik azt majd ilyen hülye kezelések megváltoztatják, az már nem is önmaga lenne..

Ha társfüggő vagy, az ugyanolyan kóros függőség, mint a nikotin- alkohol- drogfüggőség. Tehát kezelni kell. Nem a párkapcsolat a boldogság kizárólagos forrása.

Ha a pszichiáter se tud segíteni, nos, akkor az illető tagja lesz a gyógyíthatatlan 2 százaléknak. Drogról, narkóról se lehet mindenkit leszoktatni.

Pont azért nem kellesz senkinek, mert ráfüggsz, rátelepedsz a másik emberre és ez borzasztóan taszító annak a másik félnek. A beteg embereket ösztönösen kerülik. Saját magad útjában állsz és nem akarsz róla tudomást venni.

Az viszont igaz, hogy mindenki úgy rontja el a saját életét, ahogy akarja. Csak a vergődést és látványos szenvedést fejezd be kérlek, mert kezd nagyon uncsi lenni.

17-es akinek ez taszító az csak egy szokásos, a másikat lenéző nagyképű kis hercegnő, aki a macsó srácra vágyik fehér lovon. Ha valami nem tetszik, akkor ne olvasd, ez ennyire egyszerű. És nem állok a saját utamba, viszont pont az olyan genny szerű lányokat kerülöm, akik taszítónak találnak valakit csak azért mert introvertált és nem olyan népszerű nagyképű barom mint a legtöbb ember ezen a földön.

Ahogy mondtam, ha nem tetszik, nem veszel tudomást róla.

És még azt se látod, ha segíteni akarnak felismerni a problémát.

Nem baj, akkor szenvedj csak. Talán majd felnősz te is.

Szép napot!