Van köztetek olyan, aki 18 évesen egy senki volt, semmije nem volt? De aztán feltört és lett belőle valaki? Vagy örökre ez a sors vár rám, mert elcsesztem?

16 évesen ott hagytam a sulit. Nincs szakmám, se más végzettségem a 8 általánoson kívül. Az általános iskolai osztálytársaim közül mind vagy végzett egy szakmát és most már tud vmit kezdeni magával vagy épp a gimi utolsó évét járja. Ez olyan közhelyes. És utólag jónak hangzik. De én elcsesztem és most egy senki vagyok. Félek találkozni a régi ismerősökkel, tanárokkal, az utcán azt lesem, nem-e jön valaki, aki majd jól leszól, lenéz, amiért még egy sulit se végeztem el. Általánosban jó tanuló voltam, de aztán elvesztem egy tragédia miatt és elcsesztem több évet, amit hasznosan tölthettem volna és már mondhatnám én is, hogy vagyok valaki. Ehelyett annyit tettem ez idő alatt, hogy felneveltem egy 2 napos kiscicát, akit kidobva találtam, úgy szedtem össze az utcán.

Félek, hogy ebből nincs kiút, de ha lenne is, később is ugyanez lenne, hiába tanulok így utólag, akkor is ott az a hézag, amikor semmit nem csináltam és ezt félek bevallani. Butának és hülyének és egy porszemnek érzem magam a nagyvilágban, ahol sehova sem tartozom.