Az baj, ha egy társ nélkül nem érzem magam teljesnek? 18/L

#1.vagyok,bocsi,de ide is szeretném beírni ezt az idézetet, ami a kérdésről az eszembe jutott: "Letépték szárnyaidat, a tested is lelked is földhöz ragadt;

Anyagból vagy, igen, azt hazudták, de a titkok titkát ők se tudták..." ez zenei, nem saját

Megértem, én így élni nem tudok, nem hogy élvezni az életet.. Visszahúzódó vagyok csak komoly kapcsolatot akarok ami nem szaros hónapokig tart, de engem ezért lenéznek, meg hogy élőbe nem tudok odamenni senkihez.. Szóval nem vagytok egyedül ezzel az érzéssel

18f

Átérzem a helyzeted, csak én zárkózott és nyitott is tudok lenni.

Velem több, mint egy hónapja szakított az, akiről biztosra vettem, hogy életem szerelme, nála nincs jobb, ő az egyetlen, meghalnék nélküle, nekem csak ő kell, nincs mégegy olyan, stb.

Terveink voltak, szinte mindenben egy hullámhosszon voltunk, főleg, hogy először csak barátok, legjobb barátok, majd csak több hónap után lettünk egy pár.

Távlati kapcsolat volt, miután majdnem fél év eltelt együtt, találkozni is tudtunk.

Minden tökéletes volt, otthon még tervezgettünk is, hogy s mint legyen legközelebb, de rá 3 napra szakított velem, mert elmondása szerint nem bírt volna várni a következő találkozásig (660km...), de szerelmes már nem akar lenni, mert olyat nem találna, mint én voltam.

Amint ténylegesen fel is fogtam, mi történt, azt hittem, az egész világban csalódtam. A szívem darabokra tört, és nagyon picit még mindig fáj.

DE! Kezdek rájönni, mekkora szerencse, hogy ez történt.

Ugyanis hiába voltunk olyan jól együtt, hiába az a sok-sok szép, meg mindenféle üzenet, meg kép, meg videó, meg minden, ha előbb-utóbb úgyis szakított volna.

Úgyhogy én azt mondom, sokkal jobb, hogy ilyen "kis" idő után közölte ezt velem, mintha már éveket töltöttünk volna együtt.

Tudom, elkalandoztam picit, de amit mondani akarok:

Pontosan tudom, mit érzel, én is nagyon szertném megtalálni az igazit, én is vágyom a teljes életre, és ezt bizony csak egy számomra tökéletes hímnemű tudná beteljesíteni, mivel rohadt mód szeretethiányos és amúgy is kapcsolatszükséglő személy vagyok.

Nem tudni, mikor, de FOG jönni az a bizonyos valaki.

Türelem. Én is várok rá, főleg, hogy előtte jócskán szenvedtem.

Légy nyitott, legalább annyira, hogy ne zárd el az embereket magad körül, ismerkedj (valahogy)

Próbálj ki új dolgokat, járj el helyekre, nevess sokat és LÉGY POZITÍV! :)

Ezt teszem én is, ja, és ne kergess azonnal hiú ábrándokat, ha egy srác rád ír, és úgy tűnik, megvagytok és minden szuper.

Szép lassan történjen minden, ismerjétek meg egymást annyira, hogy nyugodtan és "okkal" beleszeress.

Én is 7 hónapig csak a legjobb barátja voltam az exemnek :D

A lényeg, hogy 18 évesen még ne szomorkodj annyit ezen, fiatalság-bolondság, talán még bele is unsz a pasikba majd :D (ezt mondták nekem is egyszer)