Miért maradok egyedül a "bajban"?

Elhagyott a párom. Túl kevésnek érzi magát hozzám, pedig nagyon jó kapcsolatunk volt. A közös jövőt terveztük. Kölcsönösen nagyon szerettük egymást. Sajnos sok hülye gondolata volt neki velem kapcsolatban, amik sosem voltak igazak. Rajongtam érte, ki is mutattam másfél éven át minden nap.

Munkanélküli vagyok, küldözgethetem szét az önéletrajzaim, de legjobb esetben (1-2alkalom) is csak egy automata válasz jön.

Ilyenkor még valami plusz negatívum is ér. Mint most egy szivárgó cső.

Egyedül élek, nincsenek barátaim. Ha én nem keresek embereket, akkor engem senki sem keres.

Ha próbálkozok barátkozni, az is kudarcba fullad, vagy megakad egy "mi újság" szinten.

Hiába lenne szükségem valakire, soha senki nem áll mellém. Nem elérhető sem ilyenkor, sem semmikor.

Olyanok, akik ilyen helyzetben vannak/voltak milyen megoldást találtak?