Most nagyon érzem a magányt, de mit tudnék ellene tenni?

Lassan 5 hónapja dolgozom a jelenlegi munkahelyemen és műszakot kell váltanom, most nem részletezném, hogy milyen okból. A bajom csak az, hogy ehhez k..vára semmi kedvem sem volt, hirtelen csak úgy benyögték egyik napról a másikra és ennek oka az, hogy nem régiben felmondott az egyik munkatársam és tulajdonképpen annak a helyére mennék. Minden ugyanaz lenne, csak annyi különbséggel, hogy számomra még nem ismert emberekkel kéne együtt dolgoznom vagyis ez nem teljes mértékben igaz, mert a másik műszakban is tudom, hogy kik dolgoznak.

Azzal van a bajom, hogy nagyon megkedveltem mostanában mindenkit, jókat nevettünk, sokszor mosolyogtam meg minden. Ez korábban nem így volt, de a lényeg, hogy mostanra már mindenkit megkedveltem és ebből a közegből semmi kedvem sincsen kilépni. Ráadásul már jó ideje szerelmes vagyok egy lányba, aki szintén ott dolgozik.

Most szabadságon vagyok jelenleg, de jövőhét után már a másik műszakban kezdek. A kedvem elég rossz már napok óta és magányosnak érzem magamat. Nem mondanám, hogy tartok attól, hogy mi vár engem a másik műszakban, de én ezt az egészet nem szerettem volna. Persze muszáj sajnos. Semmi gondom sincs azokkal az emberekkel, de akikkel jelenleg voltam, azok már beleékelték magukat a szívembe. Remélem ez nem hangzott h.lyén. De ez így van.

Szóval egyszerre elvesztem a számomra fontos munkatársaimat és azt a lányt, aki nagyon bejön nekem. Most a lányról ne beszéljünk, az más téma.

Így, hogy át kell mennem, nagyon lehangolt vagyok. Gyötör a magány is. Nem tudom, hogy lesz-e kedvem ezek után maradni a cégnél. Vannak terveim, de valahogy nálam itt ásták meg a cég sírját. Persze először megnézem, hogy mi és hogy lesz, de jelenleg nagyon sz.rul érzem magam. Idővel biztosan fog változni mindez, na de lesznek olyanok, akik hiányozni fognak. Nem tudom, hogy fogom kibírni. Ez most nekem nem csak egy egyszerű műszakváltás, hanem sokkal több ennél. Annyira nem jó munkahely.... Így meg pláne nem lesz az... :(