Ki szeret/szeretne Budapesten lakni, és miért?

A kertváros (Zugló) igazából nagyon kellemes. Persze ha az ember itt nő fel, akkor kicsit minden sarkot a sajátjának érez.

Nem hiszem, hogy tudnék vidéken élni. Emberek, boltok, szórakozás még korlátozottabb, és Budapesten is elég sok minden lehetne még. Mindenhová tovább tartana az utazás.

Ami jó lenne benne: természet, alacsonyabb lakásárak (nagyon lényeges), ha szerencsés vagy talán kifogsz ismeretségeket? Őszintén szólva fogalmam sincs milyen a vidéki mentalitás, összejárnak-e az emberek. Pesten -látszólag- könnyebb kéne legyen az ismerkedés, de inkább a válogatósságot és fantáziátlanságot látom, ez lehet vidéken még sokkal rosszabb, vagy spontánabb....ki mit tapasztalt?

Bírom, amikor ilyen kérdésekre valaki bedurrogtatja az összes negatív sztereotípiát, de odáig nem jut el, hogy egy 2 milliós város annál sokkal színesebb, sokrétűbb, hogy erre a kérdésre egyáltalán válaszolni lehessen.

Kellő mennyiségű pénzzel mindenki meg tudja találni a helyét a fővárosban, ha nagyon akarja (pár extrém helyzettől eltekintve)

Itt nőttem fel.

Utálom.

Tömegnyomor van mindenhol, egész egyszerűen túl sok az ember. A járdán, az aluljáróban, a zebránál, a tömegközlekedési eszközökön, mindenhol.

Ahol már nincs annyi ember, onnan 1. annyi idő bejutni a belvárosba, mint az agglomerációból és/vagy 2. rosszabb a boltellátottság és egyéb, mint legalábbis az általam ismert agglomerációs községkben.

Kosz van, zaj van, nem igazán fejlődik érdemben a város, kevés a park, azokért is 1 utazni kell, 2 tömeg van ott is, 3 ahol nincs tömeg, ott a közbiztonság rossz (pl Népliget).

Kulturális programokra annyira nem járok, hogy azt se tudom, milyenek vannak.

Nem járok bulizni.

Amit szabadidőmben szeretek csinálni, azt zömmel lehetne/még sokkal könnyebb is lenne kisvárosban, községben is vagy nem lenne nagy kunszt érte beutazni egy nagyobb városba.

Dugóban közvetlenül az autók mellett érzek bűzt, de amúgy nincs számottevő szmog, mondjuk ha lenne se érdekelne, annyi más dolog is ártalmas.

Sietést nem tapasztalok, sőt, kifejezetten lassan sétálnak az emberek, a zebra első métereiben már legelől szoktam lenni akkor is, ha nem sietek, hanem magamhoz képest átlagosan megyek. Inkább lusták az emberek (levágják az utat, lusták elmenni a zebráig, lemenni az aluljáróba). Nomeg egységsugarúan gondolkoznak, mint egy számítógépes program.

If (ottvanavillamos) siessünk, el kell érni, különben vége a világnak

If (megérkezettazm3metrópótló) szálljunk fel az elsőre.

Azt már nem tartalmazza a programkód, hogy amennyiben nem sietek sehova, minek feltartani a villamost azzal, hogy megváratom magam/felfeszítem az ajtót; megnézem, az érkező metrópótló mögött közvetlenül van-e másik, üresebb

Még az "egységsugarú" gondolkozásra, bár érintőlegesen tartozik csak ide...

Volt munkatársakkal mentünk beülni valahova, iszogatni.

A végállomáson szálltunk fel a villamosra, az egyik üres, a másik közvetlen indulás előtt áll.

Gondolkoztunk, hogy felszállunk az üresre, mert ott könnyebb egymás közelébe telepedni, hogy beszélgetni is tudjunk.

Egyik munkatársunk azonban elkezdett aggodalmaskodni, szervezkedni, "pattogni", hogy dehát a másik indul előbb, szálljunk fel... Megszólalt a villamos indításjelzője, a srác meg beállt az AJTÓNYÍLÁSBA, hogy ne tudjon záródni, hogy szálljunk fel, szálljunk fel...

Végülis, ha 4 perccel később kapja meg a sörét, akkor... akkorra lehet, hogy kiszárad szegény és az a mi lelkünkön száradt volna.

Érintőlegesen kapcsolódik ide, bár valahol ez is a város életőségéről szól.

Budapest??? Utálom, mint a szrt!

Régebben semmi bajom nem volt vele, amikor kiruccantunk az osztállyal (főleg gimiben) vagy családdal. Szerettem Budapestre menni!

Aztán teltek-múltak az évek, huszonéves lettem, egyre jobban megismertem, felköltöztem, laktam is ott a hatodik kerületben. Mondanom sem kell, ahogy egyre jobban megismertem, annál jobban elkezdtem utálni. Büdös, piszkos, mocsok, húgyszagú város, erre még rájön a bunkó tapló, egyáltalán nem segítőkész, mentálisan zavarodott, búval bszott emberek mindenhol. Ja meg ki ne felejtsem: cigányok! Ők természetesen az élő fába is belekötnek.

Ma, ha valahol Budapest jön szóba, elfog egy ilyen gyomorforgató érzés. Ráadásul életem legrosszabb időszakát töltöttem ott. Tehát én már triplán utálom Pestet: Maga a várost, az emberek többségét, illetve nem utolsósorban érzelmi okokból.

Én szeretek Pesten élni, életem nagy részét itt töltöttem. Mondjuk belső kerületi kis panelben én se élnék, a külkerületben nőttem fel. Van elég park, van elég bolt, van elég közösségi élet. Mondjuk az igaz, hogy innen kb. ugyanannyi idő bejutni a központba, mint az agglomerációból. Én nem bánom, én fura szerzet lehetek, mert kifejezetten szeretek tömegközlekedéssel utazni. Az, hogy "büdös" meg "pfuj", meg "pesti ember" nekem lehet azért nem szúr szemet, mert ebben nőttem fel. A kulturális programok, a szép épületek, a Duna, a sok koncerthelyszín nekem mind hiányozna.

Volt egy gimis barátnőm, ő egy nagyobb pesti községből ingázott, és kb. 2 évet bírt ki itt, aztán ő is bejelentette, hogy túl zajos, túl sok az ember, és hazaköltözött, hogy ott a jó. Én meg ott náluk nem tudnék megmaradni szerintem egy évet se. Nyilván mindenki különböző lelki alkat.

Megyefővárosokról nem tudok nyilatkozni, max. osztálykirándulásokon voltam ott, az meg már több mint egy évtizede.

Nyilvan annak, aki kerteshazban nott fel, annak nagyon zavaro es szokatlan a tomeg, a szag, stb. De nem csak Budapest ilyen, minden nagyvarosban, ahol sok ember megfordul, ilyen allapotok uralkodnak.

En Csepelen (XXI. kerulet) nottem fel es eltem mindig is. Kulturalt, zold ovezeti lakotelepen laktunk, de megis, ha kellett valami, par lepesre volt tolem a buszmegallo. Fel ora alatt bent voltam a belvarosban, volt valasztek boltokbol, munkabol, szorakozasi lehetosegekbol.

Egy eve anyagi okok miatt lekeoltoztunk Dunaujvarosba. Itt is ugyanugy megvan a buz, a mocsok, a suttyo emberek, csak itt raadasul a lehetosegek is sokkal-sokkal gyatrabbak. A bkv az itteni tomegkozlekedeshez maga a megvaltas.

De hat nyilvan a sajat otthonarol alkotott kepet mindenkinek megszepitik az emlekek, az erzelmi kotodes... De en egyszer tuti visszamenekulok majd, ha tehetem.

4 évet bírtam Büdöspesten. Negyedik évre teljesen összeroskadtam, ennyi rosszindulatú, sznob csöves embert SEHOL nem látni! Egy főre jutó taplók számában magasan veri az ország többi részét.

Budapest szép? Aki azt mondja, hogy a betondzsungel Büdöspest szép az még nem járt sok helyen! Hol van egy Frankfurthoz, (!!!)Varsóhoz(!!!), Bécshez, Párizshoz, Londonhoz, Amszterdamhoz? Toronto-t, Brisbane-t, Kuala Lumpur-t, Dubai-t, Rotterdamot, Velencét, Milánót, Salzburgot, Zürichet már meg sem merem említeni. Tudom, nagy az egó, nehéz bevallani, de ott tényleg csak lakni lehet, élni nem nagyon.

"Pestre vagy Szegedre költözzek szerinted?"

"Firenzébe"