Állandóan a legrosszabbkor átcsengető szomszéd ellen van valami megoldás?

Egy 70 éves özvegy néni lakik a szomszédomban (20 lakásos társasház, két lakással mellettünk, régi családi ismeretség, tehát kicsi korom óta ismer és ismerem).

Szoktam neki segíteni ebben-abban, pl telefont programozni, meg ilyesmi, "amihez a fiatalok értenek". Beszélgetünk, ha összefutunk.

Eddig minden okés.

A gondom az, hogy szombat és vasárnap este a leghihetetlenebb időpontokban képes csengetni. Általában valamilyen internetes dologban kellene a segítségem, vagy pl a múltkor fénymásoltatni akart velem egy lapot.

Szombat este negyed tízkor, vasárnap este háromnegyed kilenckor és ilyesmi időpontokban jön.

Nem viccelek, egyszerűen mindig valami akadályozatásom van, ami miatt nem tudok ajtót nyitni. Tudom, hogy azt hiszi, szándékosan nem nyitom ki, pedig nem (ma volt az első, mintjárt elmesélem).

Volt, hogy a zuhany alatt álltam hajpakolással a fejemen, volt, hogy zenét hallgattam, fejhallgató a fejemen, csak a zenében beállt szünet alatt hallottam, hogy mintha csengetnének. Mikor leállítottam a zenét, csak azt hallottam, hogy épp bezárja a bejárati ajtaját, tehát akkor ment vissza a lakásába.

Valószínűleg többször csengetett, mert általában 3x-4x is megnyomja a csengőt, mielőtt feladja - ezt onnan tudom, hogy volt pár eset, hogy igyekeztem kifelé, csak pl pucér voltam és közben rángattam fel a ruháimat, vagy az erkélyen a virágföldből kellett kimásznom. Nem adja fel egyhamar.

Most az előbb, 19:15 körül épp edzettem, hangos videóra, amit szerintem hallhatott kintről. Esküszöm, nem hallottam a csengőt, csak később felhívott telefonon, és akkor jöttem rá, hogy az a fura hang, amire a nagy csápolás közben nem figyeltem, az a csengő volt.

Még nem hívtam vissza, mérges vagyok.

Mondtam már neki, hogy esténként nem alkalmas, zenélek, fejhallgatóval filmezek, szkájpolok, szóval nem... nem igazán érdekli.

Mellesleg arra is tojik, hogy sokáig alvós vagyok, negyed hétkor meg hétkor is szeret nemzeti ünnepeken átcsengetni ezzel-azzal. Volt már, hogy vendégeim voltak, amit közöltem is vele, de nem zavartatta magát, ragaszkodott hozzá, hogy átmenjek. Nem mentem, csak később, mikor már nem voltak vendégek. Gondolná az ember, hogy tanul ebből, de nem.

Nem értem, miért ragaszkodik a legalkalmatlanabb időhöz. Azt aláírom, hogy a ma negyed hét picit jobb, mint az eddigiek, de annyira elegem van már ebből...

Ha a szép szó nem használ, milyen opcióm van még?

Hogy lehetne megértetni vele, hogy van magánélet a világon? Cuki néni, oké, de a zavarás akkor is zavarás.

Most hívjam fel, hogy mit akart? Vagy menjek át?

Mit tennétek?