Elköltöznétek a szüleitektől úgy, hogy még nincs autótok illetve túl sok pénzetek sem?

Ez attól is függ hol élsz, nyilván Budapesten nehéz egyedül kifizetni az albérletet.

Én végzős levelezős egyetemistaként költöztem el. Minimálbéres (5 éve akkor 72 eFt volt) voltam, Kiszámoltam hogy nullára kijövöke hó végén. Úgy éreztem megéri úgy is ha nem marad semmi plusz hónap végén. Nem bántam meg. Az a szabadság mindent megért :)

Minek autó, ha van céges autó és azzal tudsz munkába járni?

Nekem sincs autóm, mert levelezőn még tanulok egyetemen, így van diákkedvezményem, olcsón utazom, felesleges lenne kocsi, mégis elköltöztem.

19 éves koromtól kezdtem el félre tenni amennyit tudtam, a szüleimnek ebből kifolyólag nagyon hálás vagyok, segítek is nekik amiben épp kell, pl rendbe vágom a lakást stb, így 26 évesen nem sokat változott az életem, megy a spórolás, a fidesznek köszönhetően bejött a csok, ami felvitte az árakat, így kivárok pár évig, mert hitelbe nem kergetem magam ezért.

Kinek mik a céljai én büdös panelba nem költözök, nem azért gyűjtögettem ennyi ideig, házak tekintetében volt már egy két lehetőség, csak hiába volt megfizethető, egy magam mit csináljak 200nm-en? Elég 100 is.

Albérletbe csak indokolt esetben mennék magas fizetéssel 400+ nettó, figyelembe véve hogy igényei minden normális embernek vannak, van autóm arra is költeni kell, benzin sem 250ft, szóval ha költöznék figyelembe venném hogy megtakarítást nézve havi szinten ugyanott legyek mint most.

Tesóm pl a barátjánál is van pár napot, meg itthon is, de a srác már szeretné ha nem az üres házba menne haza esténként.

Én elköltöztem.

Vidéken élnek a szüleim, viszonylag élhetetlen környéken, én pedig kaptam egy álláslehetőséget Pest megyében. Kénytelen voltam elköltözni, mivel elfogadtam.

Semmim nem volt, egy bőrönddel költöztem. Az elején haveroknál "csöveztem", bőröndből öltöztem. Aztán találtam egy ismerőst, aki szintén lakást keresett, úgy döntöttünk akkor osztozunk a költségeken és egy lakásba költözünk ketten.

Nem volt autóm, az elején 1,5 órát utaztam a munkahelyemre, meg utána vissza. Utáltam, szenvedtem.

Aztán úgy fél év után kaptam céges autót bejárásra. Ez már jelentősen dobott a helyzeten, simán elkanyarodtam vele hazafelé bevásárolni, de volt hogy hétvégén is elugrottam, mondván hogyha ez a +5 km is baj, akkor "kapjátok be". Sosem szólt érte senki, sőt a főnököm mindig azt mondta ez belefér.

Aztán megbeszéltük azt is, hogy térítés mellett mehetek vele máshova is, mert nem akartam azért autót venni, hogy hetekig álljon a parkolóban, azért, hogy havonta egyszer elmenjek vele valahova. Szóval ha nyaralni mentünk, vagy csak leugrottunk a Balcsira, akkor becsületesen megtankoltam és írtam a km állásokat.

Aztán ahogy telt az idő, előléptettek és már jár a magánhasználat is az ország területén, így meg aztán végképp felesleges saját autót venni. (Főleg hogy a párom is cégesautóval jár és magánhasználhatja azt.)

Tehát igen. 5 éve élek saját autó nélkül a szüleimtől külön és nem mondanám hogy olyan túl sok pénzünk van, de elvagyunk.

Svájcban élek, nemhogy autóm, de jogsim sincs.

De nekem alap volt, hogy mikor már normálisan kerestem, elköltöztem, és aztán ebből lett 1000 km.