Vannak vagy voltak olyan nyugdíjas szomszédaid akik minden lépésed figyelték?

Van, nem beszéltem meg vele a dolgokat, viszont megjegyeztem, hogy utcán magánügyeket nem tárgyalok meg.

Az utcában vannak ilyen nénik. Egyszer leszálltam a buszról, bementem a kisboltba egy csomag papírzsepiért és mire hazaértem gyalog, anyám már tudta hogy bementem papírzsepiért, mert az egyik néni épp a boltban volt és biciklivel hamarabb ért a házunkhoz, anyám meg épp kint sepregetett és a néni tájékoztatta hogy látta a gyereket a boltban zsepit venni. És az ilyen dolgok mindennaposak, semmit nem lehet csinálni úgy hogy ezek ne tudnának róla. Mi mindig csak röhögtünk rajta.

Igen, én a szomszéd bácsinak 1 évig köszöntem minden nap, de sosem köszönt vissza, majd meguntam és nem köszöntem neki többé. Ő meg kapásból rohant apukámhoz hogy milyen neveletlen vagyok hogy nem köszönök senkinek az utcában.

Nem volt, de elég mókás lenne :)

Anno még mikor tini voltam, egy idős emberekkel és kisgyermekesekkel teli lakótelepen laktunk. Az idősek és néhány anyuka pletykaközpontja pont a mi tömbünk előtti padok, ha jó idő volt, tele volt velük. Még azt is nézték, hogy a szemetes zsákban, amit épp viszel ki, mi lapult és képesek voltak abból is ügyet csinálni. Nagyon durva volt, anyám emiatt váltott akkoriban a teljesen fekete véletlenül sem átlátható zsákra :D Nem mintha bármi titkolnivalónk lett volna, de nehogymár tudja mindenki tőlük miket veszünk és milyen mennyiségben meg ilyenek. Valamint az egyik idős asszonynak volt egy elkényeztetett német spicce, amikor megkaptam a kutyusom, mindig kényszert érzett, hogy kioktasson a kutyatartásról mindenféle előzmény nélkül. Masszírozgatta a kutyámat meg csokit adott neki, mondom az aztán nevelés, nem is engedtem oda hozzá ha volt lehetőségem elsietni előlük. Oké, hogy az ő kutyája már idős volt és lusta, de az enyém fiatal és nagyon virgonc, határokat kellett szabni azért meg ne egyen már csokit. Alig vártam, hogy elköltözzünk onnan.