Tényleg bunkó lennék amiért beszóltam a szülőknek és szóvá tettem az alábbiakat?

Egy lakótelep földszinti lakásában lakom, előttem van pont az általános iskola. Van egy nagy tér,de az anyák(tisztelet a kivételnek) kihasználatlanul hagyják és rendszeresen csak a lépcsőn ülnek órákat miközben trécselnek (nem ez a legnagyobb baj),cigiznek és röhögcsélnek,míg a gyerekeik fel-alá sikítoznak és ordibálnak. A padokon amik a téren vannak nem is nagyon ülnek. Olyan a lakás előtti rész,mint egy önkényes játszótér. Őszintén,nekem már elegem lett ebből a ricsajból,mert nem tudok tanulni egyetemre,már a saját gondolataimat sem hallom.Tegnap ki is mentem az erkélyre és normálisan megkérdeztem tőlük,hogy nem-e tudnának máshova is menni,mert olyan ez a rész itt elől mint egy játszótér és már nem hallom a gondolataimat sem.Olyan 20 óra lehetett. Erre ők ocsmányul visszaszóltak,hogy "mégis hova mennének és a "ba.d meg" is elhangzott részükről. Az egyik anya azt mondta,hogy és akkor mi van ha itt játszanak. Nem tudnak hova menni, az új játszira meg nem mernek menni,mert az úttest mellett van (amúgy van kerítés ott.) Mondom megértem hogy nincs normális játszótér, de minden nap itt ültök (csak itt) tömegesen. Állandóan sikítoznak a gyerek és rájuk sem szólnak.

Az összes anya és apa kiröhögött,folyamatosan röhögött rajtam mindenki. Az egyik ezt válaszolta: "Márpedig holnap is jövünk,sőt szeptember 4-ig biztosan itt fogunk lenni csak azért is." Mondom erre: Ez igen,ez aztán az empátia,aztán megint jött az anyázás részükről.Én nem káromkodtam egyébként. Erre felajánlottam képletesen,hogy jó akkor 1 hétre ide lehet költözni és kipróbálni milyen itt. Akkor mondták hogy el kell adni a lakást, meg a franc se költözne oda ahol én lakom. Azzal zártam,hogy központilag kellene szabályozni ezt az egészet,tehát átépíteni,felújítani az egész teret és kérvényt beadni. Ezen is röhögtek. Tehát én megértem őket részben, de ők egy kicsit sem próbáltak engem. Most én tényleg ennyire érzéketlen és bunkó vagyok?