Ha valakinek problémái vannak, miért mindig az albérletet javasolják rögtön?

Elég sok családban vannak gondok, amik elől jó volna azonnal, tudomást sem véve elmenekülni, csak ebben az országban ha átlag embereket veszünk alapul senkinek nincs a bankban cirka 10 millió forintja úgymond "függetlenedésre", és akkor mellé még jön az hogy esetleg egyedüli az illető, ez pedig azt eredményezi hogy 150-170e ft-ból sem lehet normális lakhelyet találni.

Ebben a zsákutcában vagyok én is, még gyerekként elvoltunk itthon, de most már 24 évesen elkerülhetetlenek a cirkuszkodások, utána persze mintha nem történt volna semmi.

A családban pedig volt már emiatt egy öngyilkosság, mert senki soha nem hallgatta meg a gondjait a fiúnak, pedig a sulit is letudta, dolgozott is.

Én sem tudok önálló lenni mert nincs rá lehetőségem, az albérletbe meg ördögi kör, hisz eggyel jobb mint az utcán élni.

Viszont abban normálisak itthon, hogy belátják a segítségük nélkül sosem lesz saját lakhatásom, nem kérnek el itthon semmit, csak cserébe néha nyelnem kell ha anyám épp cigánykodik.

Egy kolléganőjének a fia súlyos betegségben halt meg, pont azután miután diagnosztizálták nála a dolgokat kb 3 hét leforgása alatt, a kezeléseket be sem tudták fejezni mert rosszabb és rosszabb lett a helyzet.

Itthon elmondta hogy mi van, de utána hozzá sem lehetett szólni, kiabált, szinte magáénak érezte más gondját, persze le is ba___m ezért, hogy most már valami lesz a világban, mindig hallgatni kellesz?

A fiú egyébként 1 évvel volt fiatalabb nálam, 23.