Ha valakinek problémái vannak, miért mindig az albérletet javasolják rögtön?

Nem tudom elképzelni hogy itt milyen luxus életszínvonalokon élnek egyesek, ha az albérlet csak egy fokkal jobb annál ha hajléktalan vagy...b*ssza meg. Akkor maradj anyád seggébe életed végéig a pénz miatt.

Spórolj a munka mellett, míg lesz egy ks tőkéd. Ezzel mint önerővel veszel egy kisebb lakást hitelre és költözöl. Ha tudsz akkor másfél szobásat és kiadod a kisszobát.

Szerintem meg simán lehet albérletbe menni fiatalon. Nekem is sikerült. Ja, hogy nem egyedül, hanem lakótársakkal, esetleg szobatársakkal? Akkor lehet maradni anyu szoknyája mellett, gyerekként kezelve, bekorlátozva. Én 5 emberrel élek együtt, otthon kényelmesebb, de elmondhtaom magamról, hogy önálló vagyok. Te kényelmet is akarsz, meg szabadságot is. Huszonévesen a kettő általában üti egymást. Van akinek az egyik fontosabb, van akinek a másik. De aki akar, az külön tud költözni. 20l

És amikor magamat tartottam el akkor jobban éltem, mint itthon anyámékkal. Több mindent megvehettem magamnak, volt mit ennem, volt hol aludnom, volt normális melóm, nem volt semmi gáz. Ha meg néha volt is egy kicsi, azt mindig megoldottam. Egyedül. És azt csináltam amit akartam.

Nem, nem az 5 lakótárs mellé fogok gyereket szülni. Jövőre megyek egyetemre, hogy később normálisabb fizetésem lehessen, amiből valamennyit félre tudok majd rakni. Havi 20.000 Ft-al már el lehet kezdeni egy lakástakarékot nyitni(mellesleg annyit még most is tudnék félre tudnék tenni, ha kicsit jobban oda figyelnék, de jövőre egyetem mellett már nem biztos, úgyhogy még várok vele). Aztán majd az élettársammal fizetgetjük vissza a hitelt szépen 10 évig, esetleg ha nagyszülők révén jön majd valami örökség, akkor az is egy anyagi löket. Igen, nehezebb mint otthon dekkolni, és úgy félre rakni. De mondjuk nekem már mikor otthon laktam elkezdtek célozgatni a szüleim, hogy a rezsibe bele adhatnék valamennyit, szóval ott sem maradhattam volna ingyen, meg magam miatt is szégyelltem volna, hogy nem segítek be, és nem azért, mert szegények lettünk volna, hanem mert ahhoz, hogy teljes értékű felnőttnek tekintsenek, ne csak gyereknek, bizony ez kell. Nyilván otthon csak rezsivel jelentősen olcsóbban megúsztam volna, de nekem mindig fontosabb volt az önállóság, és hogy senki ne szóljon bele a dolgaimba, ne kérjen számon. Nem irigylem a barátnőimet akik otthon laknak. Több pénzük van, de mikor mondjuk valamelyiket felhívja bulizás közben az anyja, hogy mikor megy már haza, vagy miért nem mosogatott el meg minden ilyen hülyeség, akkor nagyon örülök az én utcánál eggyel jobb albérletemnek, ahol azt csinálok amit akarok, azt főzök amit akarok, akkora a kupi amekkorára akarom, azt viszek fel akit akarok, akkor megyek haza mikor akarok. Sajnálom azokat, akik ezt nem élhetik meg. Nekem az lenne a furcsa, ha a szülői házból mindjárt esküvőre, meg szülőszobára kéne menni, addig meg huszonévesen anyámékkal kuporogni a szent cél érdekében. És hol maradnak a teljesen laza évek? Pótolhatatlanok, és nem jönnek vissza.

Utolsó teljesen egyet értek. Szükség van ezekre az évekre. Amúgy sem muszáj mindenkinek családot alapítania, gyereket szülne, akkor amikor mindenki más meg amikor "eljött az ideje". Nekem ha lesz egy gyerekem az nem azért lesz, mert már itt az ideje a gyereknek is. Meg má itt az ideje ennek annak. Hülyeség. Mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. 20 éves vagyok. Lehet hogy 2 év múlva már anya leszek, lehet hogy még 35 évesen sem. Nem lehet tudni. De én állok elébe mindennek. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. A pénz nem minden. Ha most esetleg terhes lennék, nem vetetném el. Hiába vagyok hozzá fiatal, hiába nincs pénzem. Jelenleg tényleg semennyi. Túlságosan elkényelmesedtünk. De persze a másik véglet se jó, amit a cigányok művelnek. Én szeretném azt érezni, hogy szabad vagyok, és nem csak egy sablon az életem. Lehet hogy továbbtanulok, lehet hogy úgy döntök mégse, lehet hogy összejövök életem szerelmével és együtt bejárjuk a világot, és megtetszik egy hely, ahol ott maradunk. Lehet hogy vasárnap megnyerem a 6-os lottót, lehet hogy elegem lesz mindenből és elvonulok meditálni örökre, lehet hogy megölöm magam. Bármi történhet. Lehet hogy 1 év múlva kiderül hogy meghalok valami súlyos daganat miatt. Ne várjatok emberek. Éveket meg pláne ne. Én is várok. De csak nyárig. Többet nem fogok, soha többé.