Volt már hasonló tapasztalatotok? Hogyan oldottátok meg?

Nagyon rossz így élni, mert állandó a feszültség benned. A gyerekedet tiltod, pedig nem szeretnéd, de folyton ott motoszkál benned, hogy mit gondolnak az alattad lakók. Ha nem szóltak volna, csak mondjuk elfordítanák a fejüket, ha meglátnak, az még rosszabb lenne. Ne kommunikálj tovább velük, ha újra szólnak, mondd, hogy tényleg? ne haragudjatok, köszi hogy szóltatok és köszönj el. Nem kell leállni velük vitatkozni sem és elnézések sorát kérni sem, magyarázkodni sem. Esetleg mondhatod még nekik, hogy nem törvénytelen, amit csináltok (mosolyogva). Üdv. egy hasonló cipőben járó egy éve, aki minden követ megmozgatok, hogy mihamarabb elköltözzünk. Minden áron.

Szerintem meg a kommunikáció az alapja mindennek. Igenis kell kommunikálni! Ha szar a kommunikáció, akkor azt nem úgy oldjuk meg, hogy abbahagyjuk, hanem hogy javítunk a helyzeten! A kérdező, ez egy PANELHÁZ!! Tudod, sok családos ember azért megy CSALÁDIHÁZBA, mert a nevében is benne van, hogy CSALÁDOKNAK készült! A panelház falai úgy engedik át a zajokat, mintha papírból lennének! Pl. egy éjszakázó személyt iszonyatosan tud zavarni, ha a egy 5 éves gyerek nem a játszótéren mozogja ki magát, hanem fönt a lakásban! Nézd, vidd el a gyereked az udvarra! És akkor nem a sorozatodat fogod nézni, hanem a kislányoddal fogsz törődni, tudod, ezt te elméletileg bevállaltad, amikor bevállaltad az anyaságot! Szépen leviszed az udvarra, a játszótérre, ő biciklizik, labdázik a gumilabdájával, hintázik, kimozogja magát. Ha meg már menni is alig tud, de otthon mégis ugrál, akkor tudd meg, hogy az a gyerek nem mozgáshiányos, hanem ROSSZ! Nagy különbség van a kettő között! A gyerek ne ugráljon a panelházba, ugráljon lent az udvaron! Mozogja ki magát, aztán otthon meg az anyja apja parancsoljon rá, vágjon rá a seggére, hogyha ugrál és dübörög órákon keresztül! Foglalkozz vele, a te gyereked. És a rosszaságát ne fogd arra, hogy 5 éves. Sok nagyon jólnevelt 5 éves van, aki nem ugrál egész nap, és nem zavarja az alatta lévőket! A te gyereked azért nem tartozik közéjük, mert te liberális nevelés alatt azt érted, hogy ráhagysz mindent a gyerekre! Hogyha rászólsz, de nem hagyja abba, akkor nem szólogatni kell, mert továbbra sem fogja abbahagyni! hanem meg kell fogni, és odavinni magadhoz, játszani vele, lekötni a figyelmét! Egy családanya/családapa már nem engedheti meg magának, hogy a haverokkal lógjon, meg azt nézzen, amit akar! Napközben dolgozni kell, utána a gyerekkel foglalkozni, főzni neki, aztán engedni, hogy nézze a rajzfilmeket, mert az unalmas sorozatok alatt szétunja magát.

Képzeld el, hogyha felettetek lakna egy 12 éves kissrác, aki egyfolytában ugrálna! Egész nap hallgathatnátok a huppogását. És amikor szóltok nekik, a szüleik azt mondanák, hogy most éppen kamaszodik... Meg "túlteng benne az energia". Ja, nagy kamu szöveg. A szülei nem nevelték meg, a gyerek mozogja ki magát a játszótéren. És amíg kicsi, addig az anyja/apja szépen kísérje le. 9-10 év alatt a gyerekemet egyedül amúgy sem szívesen engedném le.

Nem megsértődni kell, hanem elgondolkodni: lehet, hogy benned van a hiba?

Vastag szőnyeg főleg gyerekszobába és amit írtak előttem, szólni kell, hogy bent nincs futkosás, ugrálás. Mi sokat vagyunk játszótéren, ugriparkba, otthon olyan játékokkal játszunk amivel nem zavarunk senkit.

Látva itt néhány választ és százalékot vonva, már értem, hogy mi a hozzáállás a gyerekekhez és a szüleikhez.