Kivagyok a szomszédoktól. Velem van a baj?

A mellettem lakó idős házaspárnál heti többször itt alszik a fiuk és a kislány unokájuk. Ilyenkor este a közös falunk mellett bömbölve szól a tv és üvöltve-röhögve beszélgetnek egymással apa és fia (erős dörmögő hang). Elviselem, bár idegesít, de legalább nem mindennapos.

Alattam egy tizenéves testvérpár lakik. Anyuka nem tudom merre van, de nagyon ritkán hallom és látom, ellenben a testvérpárt annál gyakrabban. Minden nap áll a bál. Ajtócsapkodás, hiszti, k**rva*nyázás, b*zdm*golás, mintha mellettem üvöltenének olyan tisztán értek mindent zene/tv mellett is és a jobbik eset, ha nem kezdenek el egymáshoz vágni dolgokat, mert az anyázás mellett általában koppanó, csattogó hangok és jajjgatások is hallhatók.

Ha anyuka itthon van, akkor kiegészül az ő rikácsolásával is, többnyire "álljatok már le a k**va életbe" felkiáltásokkal, "szánalmas amit műveltek" és társai megjegyzésekkel.

A közvetlen szomszéd esti brummogását elnézem, de a naphosszakat tartó vitáktól én rosszul vagyok. Nyomasztó úgy élni, hogy ezt kell hallgatnom órákig. Még is mi a bánatot csináljak?

Már kezd elgurulni a gyógyszerem és előbb utóbb lemegyek én is beleüvölteni az arcukba, hogy k**va szánalmas ez az egész és fogják be a pofájukat, mert nem kíváncsi erre az egész ház!!!

Alapvetően egy csendes, nyugodt természetű alak vagyok, utálok ilyen vitás közegben élni. Engem tesz nyomottá, pedig nem is velem veszekednek.