Ti mit tennétek a helyemben? Mi a fenét kezdjek magammal?

Arról van szó,hogy másfél éve elköltöztünk Kelet-Magyarországról,egy nagyvárosból,nyugatra egy kisebb városba, munkaügy miatt. Fater régóta Ausztriában dolgozik,és ugye sok pénz,sok idő,és veszélyes is az utazás. Engem itthon kész tények elé állítottak,hogy költözünk. Mondtam,hogy nem szeretnék,de azzal jöttek,hogy "HIDD EL JÓ LESZ" azóta engem a fater ezzel a kifejezéssel az őrületbe tud kergetni. Na most,elköltöztünk,és baromira szarul érzem magam ott. Dög unalom a város,nincsen semmi,az osztálytársaim dolgoznak meg templomba járnak, szórakozás,bulizás gyakorlatilag nincs. Péntek este üres a belváros, kihalt unalmas fos. Úgy kezelnek,hogy én vagyok a bevándorló. Elköltözésről szó sincs,mert apám bolond,és idegileg tönkrement,szóval ha nem úgy nézel rá,valamiben nem adsz neki igazat.leordítja a fejedet,aztán napokig bömböl,hogy nem hallgatunk rá. Persze mi nem sértődhetünk meg muterral (tesom nincs),mert ránktöri az ajtót,örjöng mint egy idióta,és neked kell bocsánatot kérni,vagy megint elkezd bőgni. Én tovább szeretnék tanulni Budapesten. Ez minden vágyam,hogy ott tanulhassak. Természetesen apám azt akarja,hogy ne menjek sehova,járjak ki egy közeli osztrák faluba dolgozni. És nem érti meg,hogy a pörgős életre vágyom,nem arra,hogy az egész életemben egy faluban dolgozzak... És mondja nekem,hogy HIDD EL S***R HELY PEST. (Holott csak átutazóban jár arra.)

Mit tegyek? Megőrülök ha ott kell maradnom. Emberek nincsenek,csajok nincsenek,és nem tudok 25éves koromig várni,amíg lesz annyi pénzem,hogy "kirepüljek".

18F