Mit csináljak a lakótársammal? Lent

Egyszerűen már megbolondulok tőle. Teljesen ki tud készíteni, én egy nyugodt ember vagyok, de tőle már sokszor a hajamat tépném. 26 éves vagyok, ő 27, mindketten, mindketten dolgozó nők. A probléma az, hogy mindenért mindig panaszkodik, sír, sopánkodik, tenni nem tesz semmit, ő a körülmények áldozata. Vegyész szeretett volna lenni, de a szülei jogra járatták, 4 éve végzett, nem szereti a munkáját, de tenni nem tesz semmit, csak a kifogások. Emberi kapcsolatokra képtelen. Örökösen fáradt. Sorolhatnám vég nélküla példákat, de nem akarok egy egy kiragadottat említeni, mert rengeteg van. A lényeg, hogy oyan hangulat van körülötte, ami már elviselhetetlen, szinte mindig mintha egy nagy sötét valamit tolna maga előtt/örül ami tele van feszültséggel. Hogy miért nem költözök el, keresek másik lakótársat? Egy kisvárosban élek, itt nincs sok albérlet lehetőség, ami van, azt egymagam nem tudnám fenntartani. Mással jelenleg nem tudok összeköltözni. Maradhatna az a lehetőség, hogy visszamegyek a szüleimhez, de az kizárt, anyám iszik, a húgom nem dolgozik, szívja anyám vérét, a lakás egy disznóól, ennél még ez is sokkal jobb. És itt az értékeim is biztonságban vannak, otthon a húgom el-el tüntetett néha ezt azt, megette amit másnapra főztem magamnak munkába, stb.

Próbáltam beszélni vele, de nem értette meg. CSak a fejemhez vágja, hogy én ezt nem érthetem, nekem nem volt olyan a gyerekkorom ( pedig de..), én nekem nem olyan stresszes a munkám ( hajjaj....).. Már le sem állok vele, mert felesleges.

Szerintetek? nemigen látok más megoldást, mint befogni a számat, amíg nem találok más megoldást. Beszélni TÉNYLEG nem lehet vele..