Magyarországon az ember beleragad abba a társadalmi helyzetbe amibe beleszületett?

En nem tudtam elerni azt az eletszinvonalat, amiben a szuleim felnevltek. Pedig ok erettsegivel proli munkat vegeztek. En meg diplomaval, 7 ev szakiranyu tapasztalattal kevesebbet keresek, mint az o myugdijuk.

Felre ne erts, nem hibaztatom oket, en valasztottam a szivemre hallgatva.

Igen bele lehet,és ezt sokan nem ismerik el,azt mondják ha kezdesz lehet belőled valami...

Az én felettesem is mindig mondja,hogy menjek főiskolára,tanuljak mert hogy fiatal vagyok (22-év,70-ezer,irodai munka,napi 8óra)

No,4-en vagyunk testvérek,anyámnak örülök ha tudok 20-ezret adni,hogy kevésbé legyen mínuszban.

Tanulni nem tudok,mivel véletlenül sem lenne pénzem sem koleszre,sem semmi másra.Az egy dolog hogy csupasz tomporral lépek az életbe,de nem akarok még diákhitelt is a nyakamba venni.

Egy érettségivel nem is nagyon akarok a szülővárosomból elmozdulni mivel nem biztos,hogy ennyivel kapnék munkát,kockáztatni pedig eszemben sincs.

Szóval nem arról van szó,hogy nem akarok....

Most nyelvvizsgát kezdtem,azt is úgy tudom kinyögni,hogy havi 20-ezrem marad enni...

Az utolsó válaszolónak elvileg igaza van.

Viszont annyi ember van olyan kevés lehetőségre, hogy a kemény munka nem mindig elég.

Tehát igen, sokan benne ragadnak, hiába dolgoznak keményen.

De buta dolog úgy hozzáállni hogy nem sikerülhet. Ismerek 30-as, 40-es éveit töltő személyeket, akik visszajöttek egyetemre levelező szakon.

Sokan vannak, akik évekig gyűjtögetnek, de csak azért is elmennek egyetemre.

És lehet hogy végigküzdöd az életed és mégsem jutsz előrébb. De mennyivel jobb, ha van célod, és van miért küzdeni az életben? Szerintem ez fontos része az életnek. Mindig kell, hogy legyen célunk amiért küzdhetünk.

Nem lehet úgy hozzáállni, hogy hm, közeledek a harminchoz, már késő. Sosem késő. Sosem tudhatod hogy mikor lesz valami lehetőség. Nem kell naivnak lenni, de nem is szabad feladni.

Mindkét szülőm szakmunkás, gyárban dolgoznak, 3 műszakban kevés pénzért. Ugyan vannak a családban diplomások, de a felmenőim között egy sincs. A második diplomámat csinálom, két munkahelyem van, jól keresek, van félretett pénzem és van lehetőségem moziba, színházba, koncertekre járni, vásárolni magamnak ezt-azt, néha utazni. Persze, ha megszereztem a diplomámat, jobb lehetőségeim lesznek és teljes állásban is tudok majd dolgozni, de szerintem 23 évesen már így is sok mindent elértem.

Szóval nem feltétlenül ragad benne, de elég nehéz végigcsinálni akár egy középsulit, akár egy egyetemet, hogy otthonról nincs támogatás. Mert az egy dolog, hogy nincs pénz, de amikor még le is akarnak beszélni a tanulásról, az egy másik dolog. Én ezt is átéltem.