Jogos a felháborodásom? Vagy én reagálom túl?

A problémám a következő: lakótársammal mindketten egyetemisták vagyunk (lányok), azonos korúak. Jól megvagyunk, nem zavarjuk egymást, mondhatni barátnők vagyunk, de van egy dolog, ami egyre jobban zavar. A lakás, amiben lakunk, az enyém, amiből eddig semmilyen konfliktus nem volt, betartja amit megbeszélünk, de egy valami van, ami se neki sem nekem nem kellemes.

Egyik volt, mondhatni legjobb barátnőm szintén velünk jár egyetemre. Nagyon mély barátságunk volt, de mára már nagyon nem vagyunk jóban. Elvileg én vagyok az, aki ki nem állhatja, de egyszerűen iritál és sussz-passz, én eldöntettem, hogy maradjon ki az életemből ez a lány. De a lakótársam viszont egyre jobb viszont ápol vele. Megbeszéltünk, ha itthon vagyok, akkor nem jön fel, de egyszer ez a csaj besunnyogott szó szerint a lakásomba. Megkértem a lakótársamat, hogy küldje el, ami meg is történt, de ezzel sajna egy kicsit a mi kapcsolatunk is sulódott.

Mi lenne a megoldás? Az új barátnője állandóan ezt feszegeti (ennek ellenére is jönne, mondjuk amióta ki lett hajítva nem), pedig világosan (elvileg) megkérte a lakótársam, ha itthon vagyok ne jöjjön fel.

Megoldás? Jogosan háborodok fel, ha a volt barátnőm már az ezredik kérés ellenére is tojik rá, hogy ne jöjjön a lakásba? Vagy én vagyok túl szigorú?