Muszáj elköltöznünk. Kaotikus a helyzetünk, nem bírom meddig viseljük ezt el még idegileg. Tapasztalatokat, ötleteket, véleményeket várok, bármit ami segíthet. (? )

Tényleg nézelődjetek környékbeli, vagy kicsit messzebbi falvakban, hátha találtok olcsóbb helyet. Az albérleti viszont ilyen, akárhonnan akármikor kiköltöztethetnek a felmondási idő betartásával (ami 30 nap általában), hiába kötöttetek határozatlan idejű szerződést akár. Szóval semmivel sem biztosabb egy lakás, mint egy szoba. Ha megszorul a főbérlő, és rákényszerül, akkor el fogja adni a lakást a fejetek fölül.

Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a kutyus szerintem is kapufa volt. Egyrészt látod mennyire lerontja a saját életkörülményeitek javításának lehetőségét, ráadásul ha magatokat nem tudjátok eltartani rendesen, minek kellett még egy éhes száj?

Kompromisszum. Általában lemondással jár, nem csak egyik fél részéről, hanem mindkettőéről.

Ami nálad szempont:

- kutya

- olcsó albérlet

- lakás legyen, ne szoba

- lehetőleg kaució nélkül

- ne legyen messze Soprontól

Ebből minimum egyet fel kell adnotok, de inkább kettőt, és máris találtok albérletet. A gond viszont az, hogyha mindketten létminimum alatt kerestek, mehettek albérletbe, de hogy fizetni nem fogjátok tudni, az is fix. Egy albérlet, ha csak 50+rezsivel számolsz, havonta kb. 80.000, nyáron! Ez télen akár 100-ig felmehet. Tehát akkor télen is inkább nem esztek?

Érdekes egy felfogásod van erről. Értem a problémát, gondolkodom, hogy oldanám meg, de így, hogy semmit nem vagy hajlandó "feláldozni", így nem fogsz találni semmit és sehol.

Jelenleg nagyon úgy látni, hogy várod a sült galambot. Konkrétan nem írtad le, de elítéled, aki Ausztriában dolgozik, de itthon lakik/van lakása. Miért? Mert ő is szeretne hazajárni a családhoz, netalántán kell valami 1 szobás hely, ahol még aludni is tud? Félre ne érts, de ez így nem kóser, pláne, hogy kereshetnétek akár ti is munkát Ausztria területén.

A jelenlegi lehetőségeitek:

- Kerestek egy kiadó szobát, ahova vihettek kutyát

- Kerestek egy házat/lakást, ahova vihettek kutyát, de a gatyátokat kifizetitek

- Kerestek egy szobát/lakást/házat, ahova nem visztek kutyát (őt leparkoljátok valamelyik szülőtöknél, amíg nem álltok rendesen talpra)

- Vártok 1-2 évet, míg összegyűjtötök egy kaucióra és néhány hónapra valót

- Kiköltöztök Sopronból, akár kicsit messzebb, és bevállaljátok a bejárást

- Csendben maradsz és tűröd tovább az állapotokat, hogy ne kelljen semmit feladnod, lakásba mehess, stb.

Ha lét minimum alatt kerestek mindketten, akkor ne hónapokban, hanem években gondolkodj, hogy mentek onnan. Nem véletlen írtam le, hogy 1-2 ÉV!

Tehát ebből kifolyólag nem, nem írtam le ugyanazt, mint amit találtál megoldást ;)

Német nyelvterületen semmi német nyelvismerettel a helyetekben nem próbálkoznék. Gondolj bele, miért venne fel egy osztrák cég olyan embert, aki nem beszél azon a nyelven, ahol a telephely van? Ez csak a felső vezetők szintjén szokott működni, pl húgomék cégének kelet-európai igazgatója olasz. De mivel azokban a körökben egy multicégnél mindenki tud legalább angolul, ez nem probléma.

Szerintem jobban járnátok, ha ez alatt az egy év alatt a félretett pénzből pengén megtanulnátok németül, és ha keresett szakmátok/képesítésetek van (van?), kinn kapnátok olyan fizetést, amiből nem lesz probléma akár kinn lakást találni.

Jahh, hogy szülőknél éltek, tehát konkrétan akkor mire költötök most? Beleadtok valamennyit a rezsibe, és a magatoknak valót. Ahha, így könnyű. De nézd... Tegyük fel, hogy kerestek 80-t fejenként (nem tudom, mennyit valójában, de nem is nagyon fontos, mert ennél max. kevesebbet), ami ma már létminimum alatti.

Kettőtöknek a rezsi részre elmegy fejenként 20 a családotoknak. Az egyéb kiadásaitok legyen mondjuk még 40 per fő (kaja, utazás, esetleg szórakozás, ruházkodás, stb.). Akkor a kettőtök 160-jából 40-t tudtok félretenni havonta. Ez tíz hónapra levetítve (kétlem, hogy most már novemberben ennyit félretennétek, plusz jön a karácsony, stb.), tehát januártól 10 hónapra 400.000 ruppó. Ebből kifizettek két havi kauciót meg egy hónap lakbért, legyen 210 ezer forint (Ez egy közepes méretű (2 szoba), átlagos felszereltségű albérlet, ahova talán még kutyát is beengedik). Marad 190-tek, amit tulajdonképpen ki tudja, meddig be kell osztanotok.

De vegyük a legjobb esetet, amikor semmi nem kell a kecóba, se festés, se hűtő, se mosógép, se semmi. Havonta akkor is keresni fogtok 160-t.

Ebből alapból leveheted a 70.000-t, plusz rezsit, ami 35.000-40.000 körül fog mozogni nyáron. Akkor máris maradt mindössze 55 ezer forintotok, amiből nem fogtok kijönni. Egy hónapra a kaja (kettőtökre 50), bérlet(kettőtöknek soproni helyivel számolva 14), benzin (havi 20), kutya (10) minimum 94.000 Forint!!! És akkor még nem vettél egy pár cipőt/egy téli kabátot, vagy pulcsit, nem számoltál rendkívüli kiadással, ami hidd el, lesz (kutyával kapcsolatos, autóval, ruhák, cipők, hopp ez tönkrement, hopp az tönkrement, hopp az egyik számla kicsit magasabb lett, mint vártátok, most ide kell elmenni, most oda kell elmenni, stb.).

De számoljunk ezek nélkül tovább. Ez (94.000) a fizetésetekhez képest 39.000 forinttal több, tehát a tartalékaitok feléléséhez kb. 4 és fél - 5 hónap fog kelleni, mert ugye semmin nem akarsz változtatni és kompromisszumot kötni.

Ezért mondtam, hogy minimum 1-2 ÉV, amit, ha ennyire kekeckedsz, akkor számolj nyugodtan másfél év minimumnak... Mindezt azért, hogy LEGALÁBB egy fél évig ne nagyon legyenek anyagi gondjaitok. És utána mit csinálsz? Bankot rabolsz? Másik munkahelyet keresel? Mégis lemondasz valamiről, amit nem tudtok bevállalni?

Az egész gondolatmenetedben probléma van, kezdve ott, hogy csak addig látsz, hogy külön albérlet, és hogy kauciót kell fizetni, ami nagy hiba. Most két lehetőség van. Vagy tényleg nem gondoltál bele az azutáni időszakba, így főként pénzügyileg felelőtlen vagy, avagy csak szimplán nem érdekel, akkor meg alles zusammen felelőtlen vagy.

Tudom, miről beszélek, elhiheted, mert lassan 4 éve lakom albérletben a párommal. És mi is megkötöttük a kompromisszumunkat. Mind a négy év alatt volt lakótársunk, és lesz is, mert tudjuk, hogy anyagilag lehet, hogy kijönnénk, de inkább nem lépünk ingoványos talajra! Pedig mi havonta kb. 200-ból vagyunk! Az mondjuk tény, hogy az utazásunk és a kaja (allergia, emésztési gondok) kicsit magasabb összegre rúgnak, mint egy átlagnál.

Mellesleg hallottál már autodidakta tanulásról? Németnél: Veszel egy kezdő nyelvkönyvet, letöltöd a cd anyagot netről, és elkezdesz tanulni. Csak a könyv kerül pénzbe. Aztán német zenéket nézel feliratokkal, meg német filmeket kezdesz nézni. De ennél is inkább a kényelmesebb utat választanád, aminek anyagi költségei vannak. És megint előjön, hogy hogy a fenébe akarsz albérletbe költözni, amikor szinte, sőt kb. semmi kompromisszumot nem vagy hajlandó megkötni...

A következő. Ha kiköltöztök albérletbe, mellette dolgoztok, ki a frász fog törődni a kutyáddal? Napi minimum 9 órát távol vagy, a párod úgyszintén, a kutya meg bezárva, tök egyedül. Mert szerinted ez jobb megoldás, mintha esetleg a szüleidnél hagyod, vagy keresel neki egy szerető gazdit, akinek nincsenek olyan problémái, mint neked.

Ha már itt tartunk. Egy kutyát nem elég megmenteni az injekciótól. Utána folyamatosan igényli a szereteted, a közelséged, és ha egész napra egyedül hagyod hétfőtől péntekig, bezárva egy lakásba, az a legkisebb, legjobb szándékkal sem mondható szeretetnek. Mert az, hogy törődsz vele, nem egyenlő azzal, hogy adsz neki kaját, meg vizet minden nap.

Ezt levezetve pedig talán azt is belátod (ahogy most én is megteszem), hogy a spórolás csak átmeneti segítséget nyújtana mindkettőtöknek, tehát ezt a lehetőséget kb. el is vetheted, mert egyrészt sem tartós, sem szabad nem lesz az albérletes életetek, pláne nem nyugodt és stresszmentes.