Hogyan szoktatok meg a semmittevest ha kertes hazbol panelba koltoztetek?

Pfuuu.. viccelsz, ugye?:) Én életem első 28 évében kertes házban laktam. 2 éve kellett pestre költöznöm, de minden erőmmel azon vagyok, hogy kiszabaduljak ebből a betondobozból:( Eredetileg 4-5 évre terveztük itt, de a párom is kertesben élt eddig, nem bírjuk. Tavasszal költözünk vidékre, inkább többet utazunk, de ez így nekünk nem élet. Most a 2nm-es erkélyen kertészkedünk, nem tudunk egy macskát sem tartani, mert ahhoz kicsi a lakás, nem tudjuk kitenni a lábunkat a kertbe üldögélni, bográcsozni.. ezek nagyon-nagyon hiányoznak. Cserébe pedig nem kaptunk semmit. Tévénk nincs, mert egyikünk sem nézi. Olvasni azért nem lehet állandóan, mert az is unalmassá válik.. Halálra unjuk magunkat. A környéken lévő kocsmák és forgalmas utak nem elégítik ki természetvágyamat, minden hétvégén meg nem tudunk utazgatni. Egy kertesben mindig jól éreztem magam, akkor is, ha csak otthon ültem. Itt börtönben érzem magam. Befőttes üvegben, aki csak az üvegen keresztül nézheti a többi befőttesüveget a polcon..

Szerintem nem lehet megszokni, csak elviselni. Nem is annyira a kert művelése hiányzik, bár jó volt nézni, ahogy fejlődnek a növények, hanem a nagy tér, a szabadság érzése.