Gondoltál már rá, hogy a rosszkedved valójában csak egy hazugság, és csupán élvezed a semmittevést, a passzivitást?
válasza:Egy bizonyos fokig, ez igaz lehet. Pl. én is ilyen helyzetben vagyok most. Lehangolt vagyok, már hetek óta, de egyszerűen nincs kedvem kimozdulni, "megjavítani" a kedvem. Csak elvagyok, gondolkozok, lustálkodok és egyre komorabb leszek. De aztán majd úgyis jön valami, ami feldob, bár lehet hónapokat kell várni rá.
Aki nem akarja, hogy rosszkedvű legyen, az tesz ellene, ez így van. De aki annyira rossz kedvű, hogy már depressziós, ő más téma.
válasza: válasza: válasza:
válasza:"szerintem a többiek kicsit félreértették a kérdést, nekem legalábbis ez jött le, meg az is lehet hogy én gondolom hülyén, mindenesetre az én válaszom az, hogy igen, megfordult már a fejemben. nagyon lusta vagyok, és alapvetően szeretek lusta lenni, viszont nagyon lehangol, hogy a lustaságom miatt nem érek el semmit, mert tehetnék érte, ha nem akadályozna meg az, hogy előre lehangolt vagyok a sikertelenség miatt, holott még meg se próbáltam, és nem egy ilyen kényelmes pesszimista rosszkedv mögé kéne bújnom a cselekvés helyett. most így belegondolva lehet tényleg én értelmeztem félre, de ilyen esetben teljesen magamra ismerek, sajnos."
Igen, a válaszod alapján te értetted meg a kérdést.
A többiek nincsenek talán ebben a helyzetben ezért értik félre.
Szóval elég becsapós ez a fajta rosszkedv szerintem is, ezért is tettem fel a kérdést, hátha valaki magára ismer, és talán kimozdítja őt egy ilyen kérdés, vagy esetleg van valami jó módszere, hogy hogyan lehet az ilyen hamis rosszkedvből kibújni.
Mindenesetre szerintem meg kell próbálni őszintébbnek lenni önmagunkhoz, még ha ez nagyon nehéz is néha.
válasza: válasza:"Én is értem a helyzetet. Évekig nem foglalkoztatott a dolog, most rajzolódik ki, hogy, ha így folytatom akkor semmi sem lesz belőlem. Ezzel szemben viszont ahogy írtad élvezem a semmittevést. Főleg reggel, illetve este szokott előjönni, hogy megint elment egy nap, egy hét, egy hónap, egy év és semmi értelmes dolgot nem tettem. Maximum más formájában jelentkeznek ugyan azon problémák."
És az a gond, hogy a semmittevéssel az ember eltávolodik a valóságtól.
Sőt, ami még nagyobb baj, hogy ezt észre sem veszi.
Ez a semmittevés csapdája.
Viszont vannak emberek, akik meg nem élvezik a semmittevést, hanem azt élvezik, hogy belevetik magukat valami aktivitásba. Ők vajon mit látnak másképp, mit lehet tőlük tanulni?
Persze néha én is belevetem magam dolgokba, de azok hamar kiüresednek.
Hogy találok olyan tevékenységet, ami soha nem üresedik ki?
Vagy nem is a tevékenységgel van a baj, hanem velem?
válasza:Nem a tevékenységgel van a gond, hanem inkább velünk (például hozzáállásunk (talán)). Például én sok mindent kipróbáltam már, de mindegyiknek ugyan az lett a vége, rövid időn belül abba hagytam. Most már ott tartok, hogy már hozzá sem akarok kezdeni semmihez. A legnehezebb, ha a családod/közvetlen környezet is hasonszőrű és így nevelkedsz.
Olvastam már az önfejlesztésről és hasonló dolgokról, de nem sokat segítettek pedig próbáltam gyakorlatba is átültetni, szóval nem csak elolvastam és vártam a megváltást.
Nem tudom mit csinálnak másképpen azok akik nem, hogy képesek rávenni magukat a teljesítésre, de még örömmel is csinálják azt.
Nekem ugyan ez van ismerkedés terén is. A legtöbb ember egyszerűen tud ismerkedni, beszélgetni, ha bekerülnek egy új közösségbe, nekem ez sem ment soha.
Itt is hasonlóan utána olvastam dolgoknak, de nem segítettek. Amúgy nálam nem csak a saját szabadidőm eltöltésével van gond, hanem az iskolában is mindig gondom volt a tanulással.
Nem tudom miért alakult ez ki, de az az egy biztos, hogy, ha minél tovább ragadunk ebben az állapotban annál nehezebb lesz a későbbiekben ezen változtatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!