Elegem van hogy a környéken az emberek mindig másokkal foglalkoznak, pletykálnak és kérdezősködnek tőlem. Mit lehetne tenni?

kérdezgetnek?Kitalálnak hazugságokat?ERRE KÉT OPCIÓD IS VAN!

1.Hazudj te is!De olyat,hogy ne kerülj vele bajba,és a szüleid se!Például,ha az egyik öregasszony megkérdezi,hogy van barátod,akkor válaszold azt,hogy igen,és már vele is laksz!És akkor majd a falu végéig visszhangzani fog a röhögés,mert körberöhögik a vénasszonyt XDD mert mindenki tudni fogja(aki normális),hogy otthon laksz,és így hiteltelenné válik a még normális emberek számára az öregasszony.

VAGY PEDIG

2.Egyszerűen csak jópofizol,vagy megejted egy-egy kedves mosoly kíséretében ezt a szöveget:"Nincs hozzá köze,Mariska néni!További szép napot,csókolom!"

Az én módszerem ezeknek a keveréke:

-Én jópofizok,megkínálom őket a csipszemből és előre,hangosan köszönök!Amikor valami érdekeset kérdeznek,vagy látom,hogy nagyon elakarnak hordani a semmiért(tényleg a semmiért) a föld alá,akkor meg egyszerűen körberöhögöm őketXDDD

A legviccesebb az szokott lenni,amikor az öregasszony hátat fordít,és én már röhögök isXD

Meg van most egy nagyon kedves ismerősöm,akivel együtt szoktunk a buszmegállóba várni a buszra reggelente(és amúgy meg 1 hónapja ismerem kb.),vele szoktunk együtt röhögni egy öregasszonyon,aki szintén kint áll a buszmegállóba reggel.És gondold el,hogy OTT ÁLL MELLETTÜNK A VÉNASSZONY,és röhögünk rajta,de csak nem veszi észre magát..xDD

Hát a legdurvább attól a vénasszonytól az volt,hogy a buszmegállóba kiabálta ki,hogy ő milyen politikai pártot képvisel,közbe meg jött egy másik politikai párttal szimpatizáló ember,és őt is hangosan leszólta..hát az a férfi azóta se köszön a vénasszonynak XDDDDD

Ajj,a sok hülye!:DD

Úgyhogy nyugi,a hülyéket ki kell röhögni.Akár a szemükbe,akár a hátuk mögött valami normális emberrel:D

18/L

semmit, ne torodj vele masok mit mondanak.

nalunk a top az volt, haverhoz erkezett 1 idosebb noci, meg haza se ertek (kb 50m a megallo) mar tudtam rolla, pedig nem voltam otthon :D

Utolsó, ez nagyon jó volt :D :D

Ismerős a sztori, sajnos a világ tele van olyan emberekkel, akik csak a mások dolgaival foglalkoznak. Tipikusan a "más szemében a szálkát, a sajátjukban a gerendát sem" emberek.

Középiskolás voltam, amikor az egyik barátom aki akkor szerezte meg a jogsiját, eljött autóval meglátogatni, és a házunk előtt állt meg.

Erre az utcánkban élő pletykás nő meg akarta győzni édesanyámat, hogy a miénk az az autó. Valahogy így nézett ki a társalgás:

- Láttam vettetek autót.

- Nem a miénk, a fiam egyik barátjáé.

- De a tiétek.

- Jól van akkor, legyen a miénk.

Természetesen másnap már mindenki tudta, hogy mekkora burzsujok vagyunk, hogy vettünk még egy autót. Amikor meg kiderült, hogy nem a miénk, még a pletykás K volt felháborodva.

Későbbi sztori, hogy kitettek előttünk két kutyát. A környéken kóboroltak. Hívtuk a menhelyet, másnap már elvitték őket. De előző este vittem ki nekik ennivalót, vizet. Másnap már mi volt az aktuális pletyka? Az, hogy megmérgeztem őket. Na ezen húztam fel magam annyira, hogy az udvarból hangosan k*anyáztam mindenkit, mint aki megőrült. Nem tudtam mást tenni, annyira tehetetlen düh fogott el.

Régebben engem is zavart láthatóan a sztorijaimból, néha rosszabb napjaimon manapság is felidegesítem magam rajta. De meg kell tanulni kezelni a helyzetet. Az én módszerem az (hogyha rólam van szó) akkor megpróbálok nagyobbat mondani, mint az aktuális pletyka.

Például egy ilyen beszélgetés:

- Hallottam, hogy az okmányirodában dolgozol Petikém.

- A néni téved.

- Nem, nem tévedek, mert a Gizi mondta.

- A Gizi rosszul tudja, mert én a floridai űrközpontban dolgozom, csak az okmányiroda tetejére száll le a magánrepülő ami oda visz. Biztos ezért gondolta úgy a Gizi, hogy az okmányirodában dolgozom.

- Jaaaaa, az lehet...

Vagy valami hasonlót, és röhögök azon, hogy a sok idióta elhiszi.

az a kutyas mondjuk teleg szemet volt, mondjuk azt hittem elejen, h majd az lesz, h ti dobtatok ki.

ami meg komoly az a melo, na ott is tud mindenki mindent :D

Meredekebb pletykát kell terjeszteni róluk, mint amit ők terjesztenek rólad.

Volt egy eset nálunk is:

Orvoshoz mentem, suliidő volt, egyedül voltam. A szomszéd "térfigyelő kamera néni" meglátott. Hazafele tartottam, amikor odaszól nekem:

- Látom ám, hogy nem vagy iskolában!

- Csókolom, Marika néni, a halálos beteg dédanyámat látogattam meg, semmi különös. Hogy tetszik lenni?

Olyan arcot vágott, hogy azt soha nem felejtem el. Alig álltam meg, hogy ne röhögjek.

15/L