Mi lehet erre a megoldás?

Sziasztok!

Egy kollégista lány vagyok. Hárman lakunk egy szobában. A szobatársaim felém nagyon jó fejek, viszont hamar kiderült, hogy közös témánk nincsen, más dolgokat tartunk fontosnak. Ezzel így önmagában nem is lenne baj. Viszont hallom őket beszélgetni és néha szóba kerülnek olyan dolgok, ami teljesen ledermeszt. Ők nem is tudják, mert kifelé nem mutatom.

Arról van szó, hogy ezek a lányok nagyon könnyen skatulyáznak másokat. És sokszor úgy gondolják, hogy nekik joguk van valaki felett ítélni. Ez tudtommal sosem ment el tettlegességig, legalábbis itt a koleszban nem volt rá példa. Az is elképzelhető, hogy némely helyzetben teljesen jogos a felháborodásuk, mondom, én a szidott illetőket nem ismerem. Ugyanakkor nekem régen sokszor volt részem gyűlöletben, gyerekként az általános iskolában, mert gyengébb gyerek voltam és sokat hibáztam. De soha nem akartam rosszat! Ezért bánt engem az, amiről ők beszélnek, hogy ennyire gyűlölnek másokat egy-egy hiba miatt. Úgy érzem, hogy ha bármi apróságot vétenék itt a koleszban, rögtön célponttá válnék. Nem tudom, hogy látszik e, vagy sejtik e, hogy mekkora a szorongásom mellettük, eddig még nem jelezték felém, hogy tudnának róla.

DE! én év eleje óta többször visszanézek a szobába, ha én megyek el utoljára reggel. Mindig bennem van a félelem, hogy ha talál valamit a nevelő ellenőrzéskor, és a szoba népe elé tárja, az a végén az én nyakamba zúdul. Mindig is teli voltam szorongással, de ez idén nagyon rossz lett. Mielőtt valaki javasolná az iskola pszichológust, egy ideje járok hozzá, de úgy érzem nem tud segíteni rajtam. Ezt a horrort, amit átélek, még ha én is generálom magamnak, nem tudom megszüntetni... a jelenlegi tudásommal. Ha valaki akár saját tapasztalatból, el tudná mondani hogyan kell ezen túljutni, azt nagyon megköszönném