Normálisan gondolkodok? Ki mit tenne a helyembe?

Párommal élek, de van egy lakótársunk. Pár hónapja lakunk itt, ide úgy jöttünk, hogy nem volt munkám (nem volt sok választásom sajnos költözés terén). Megbeszélték az elején, hogy amíg nem lesz munkám felesbe álljuk a számlákat. (nem beszélünk nagy összegről). Eddig ahogy tudtam segítettem neki, mindig elmosogattam utána, beszedtem a szárítóról a ruháit, illetve annyit főztem, hogy neki is jusson. Minimum hetente 2x maradt neki vacsora, de volt, hogy megkért, hogy főzzek neki. A lényeg, hogy ahogy tudtam kompenzáltam a dolgokat. Most már van munkám, de csak hétvégi, tudom fizetni a részem. Amúgy ebbe a hónapba 3000 Ft az amit spórol ezzel, ezért írtam, hogy nem nagy összeg. Pár napja viszont eléggé tahó volt és mikor beszélgettek párommal, úgy mondta azt, hogy én úgyis egész nap itthon vagyok, mintha zavarná. Szerintetek mennyire szemétség tőlem, hogy ezek után (nem éppen a beszólás miatt, az nem annyira érdekel) nem fogom neki megcsinálni a házimunkát? És nem is főzök neki? Szerintem elfogja várni, mivel csak hétvégén dolgozok, de mivel se barátok nem vagyunk, és nem is ő a párom ezért nem érzem úgy, hogy ez az én dolgom lenne.