Egy élősködő ránk telepedett és nem hagy békén, hogyan lehetne lekoptatni?

A sztori egyszerű:

Összeköltöztünk fél éve a párommal, egy kedves kis utcában találtunk egy albérletet, és tök boldogok voltunk. Aztán egyszer csak mikor a párom kint kaszálta a füvet, egy hapsi leszólította, hogy kölcsönadja szívesen a fűnyíróját. Ez már így furcsa, na de nem baj, akkor még örültem neki, hogy milyen kedves tőle.

Aztán az volt a következő, hogy adjunk neki kölcsön 1000 Ft-ot, mert ez meg az meg amaz. A párom gondolkodás nélkül adott neki, aztán még én is, mert sajnos nehezen tudok határozott és bunkó lenni. Két hónapig nyomát se láttuk, aztán találkoztunk vele a Tesco előtt, ment pénzt váltani, és mikor megtette, visszaadta a pénzt. Megmondtuk neki, hogy ez volt az első és az utolsó alkalom.

De nem vette a lapot, és ránk szállt, mindig mindent kölcsönkér, nem egyszer kért már pénzt is, és nekem már elegem van belőle, akárhányszor elmondom neki, hogy nekünk sincs pénzünk (mert sajnos tényleg nincs), még mindig van pofája előadni, hogy nagyon nagy szüksége van most az igaz barátokra, akik önzetlenül segítenek neki. Ezért cserébe néha ad nekünk tojást és egy-két leselejtezett cuccot, amiről úgy gondolja, hogy méltó viszonzása annak, amit mi tettünk érte.

A legnagyobb baj az, hogy a párom baromi jószívű és naiv, naponta ezerszer megmondom neki, hogy nem akarom ezt a hapsit többet a házunkban meglátni, de ő mégis haverkodik vele. Együtt kávéznak, pálinkáznak, beszélgetnek, és beengedi a házunkba. A csávó annyira pofátlan, hogy reggel 6- este 11-ig bármikor képes becsöngetni, és mikor elküldöm a francba, még ő van megsértődve.

Mivel megmondtam neki, hogy nem vagyunk bank, így most a hátam mögött adogat neki kölcsön a párom. Mindig vissza is adja, nem erről van szó, de sajnos mi is nehéz helyzetben vagyunk, és minden forint számít. Képes még akkor is megcsapolni a pénztárcánkat, mikor az utolsó ezresünk van félretéve fizetésig, és addig nincs miből kaját vennünk.

És úgy állítja be az egészet, hogy nekünk is szükségünk van az ő segítségére. Amúgy megy vadidegen számunkra, semmit nem tudunk róla, még az igazi nevét sem, mert nevet változtatott, csak azt tudjuk hogy hol lakik, mert a szomszédunk.

Komolyan lassan fontolhatom, hogy elköltözök a páromtól, ha képes egy ilyennel barátkozni.

Most mellesleg éppen az évfordulónk van, és most is ott van nála valamit segít neki arrébb pakolni.

Szerintetek mit csináljak? Hogyan lehetne véget vetni ennek? Ha ellene szólok akkor önző p*csa vagyok aki minden pénzt magának akar és nem osztja meg senkivel. Ha mellette állok, soha nem lesz magánéletem.