Létesítenétek - e párkapcsolatot olyan személyjel, akinek az ágyába is belemennek a szobakutyái (két tacskó - bár ez mindegy is)?

Ha tiszta akkor nem zavar.

Csajom kutyái is tisztábbak, mint némelyik ember.

Engem is zavarna, mondd meg neki, az ágy és a hálószoba tabu a kutyáknak és slussz.

Ha igy jó akkor jó, ha nem akkor költözzön össze egy medvével.

Persze létesítenék. Ha meg nagyon zavarna akkor megmondanám hogy vagy én vagy a kutyák xP

Ezt te is meg tudod vele beszélni kissé furcsa a kérdés, nem inkább arról van szó hogy kifogásokat keresel miért is nem lenne jó vele lenni? Jól átgondoltátok ezt az újbóli összeköltözést?

az én kutyám is feljön az ágyra, ettől még eszembe nem jutna az orra előtt szexelni.

így nem értem teljesen a kérdést..mért következik abból h a kutyái felmennek az ágyra az h előttük kell szexelni? bezárjátok arra az időre a hálószobaajtót és kész. az meg h utána kimész a fürdőbe és szégyenlős vagy egy kutya előtt, az lehet inkább vmiféle komplexus, mivel egy kutyát sem fog érdekelni sem a tested sem az h ruhában vagy e vagy sem.

Kérdező, én megértelek mondjuk. Gyerekkorom óta soha nem engedték az állatot a házba, pedig mindig is volt kutyánk. Csak vészhelyzetben volt behívva az udvarról, mint takarító brigád: kiborult véletlenül valami vagy pedig (nagyon ritkán) egy egér beszaladt a házba :P.

Tény, hogy a sok szőr lemehet az ember tüdejére, amely fertőzéseket okoz, akármilyen tiszta az állat + a nyála tele van azokkal a bacikkal, kosszal, amelyeket magáról mosakszik le (lábairól, pocakjáról, hátáról és egyéb intim helyekről), akár egy-egy porban fetrengés után, emiatt sem ajánlják, hogy a lehelletét közel engedjék az ember arcához.

Ha udvar nélküli lakásban él valaki, akkor megértem az állat benntartását, ha teljesen szobatiszta és sok a porszívózás is. Ha ezek megvannak, akkor szerintem meg lehet próbálni a visszaköltözést.

Teljesen megértem én is a Kérdezőt.

Szeretem a kutyákat, macskákat, van is most is több, de KINN!

Állatok után mindig kezet mosok, volt már aki besértődött ezen, mondván "az ő kutyája nem koszos". Nem tudtam vele megértetni, hogy szerintem sem, de akkor is egy állat, és én azt szoktam meg, hogy állatok után kezet mosok.

Volt ahol bár marha éhes voltam, inkább nem kértem enni, mert a vendéglátóm adott valami kekszet a kutyájának aki persze nyilván valamennyire összenyálazta a kezét. Aztán látom, hogy ugyanazzal a lendülettel nyúl a szekrénybe a tányérokért. Na mondom ezt nem :D Szólni azért nem szóltam, mert ugye fentebbi esetből arra következtettem, hogy itt is sértődés lenne.

Szóval számomra is teljesen elfogadhatatlan, hogy abban az ágyban hemperegjek ruha nélkül, ahol rendszeresen kutyák fordulnak meg. Eleve olyan lakásban sem szeretek leni, ahol az állatok feljárkálnak a bútorokra.

SOHA.

Kedvelem a kutyákat, bár jelenleg nincs kutyánk, állatbarát vagyok, semmi bajom velük. De A KUTYÁNAK NEM AZ ÁGYBAN A HELYE. Nagyon meg tudok botránkozni azon, amikor valaki felengedi a kutyát a bútorokra, amelynek hatására pl. a nappali vadonatúj, elegáns, drága bőr ülőgarnitúrája egy büdös nyál- és szőrtengerré változik, amelyre nincs gusztusom leülni.

Én se jövök be a lakásba a kerti papucsomban, és főleg nem megyek vele fel a bútorokra. Hiába tisztogatja akármennyit a kutyákat, azoknak valamilyen mértékben akkor is hullik a szőrük, folyik a nyáluk, és akkor is azzal a lábbal tapicskolnak az ágyon, amivel az utcán.

Számomra ez még a rokonaim esetében is elfogadhatatlan. Lehet az illető tök jó fej, aranyos, rokon, minden, bírom abszolút, de NEM. Én nem ülök le olyan bútorra, amelyen kutya mászkál(t). Ahogy a földre sem ülök le a hétköznapi ruhámban.

Ha azt szeretné, hogy kutyás bútorra üljek, szóljon előre, és "játszós" ruhában jövök. De aludni nem aludnék kutyás ágyban soha, maximum akkor, ha a másik választás az aluljáró lenne.