Mi lehet a gondja a szomszédnak? Túllépi a családi határokat.

A történet röviden:

Szüleim már nagyon régen, közel 3 évtizede elváltak. Apukámhoz elmegyek időnként, de mondhatni, hogy a házát a szomszédja őrzi, oda már házőrző kutya sem kell.

Ez a szomszéd nagyon régi ismerőse anyuéknak, még az esküvőjükön is ott volt, anyuval a mai napig kedélyeskedik, ha meglátja, apámmal is kifejezetten jóban van.

Egyedül engem nem bír elviselni (testvérem nincs).

A válás után én nem sokat mentem apuhoz, inkább ő jött hozzám gyerekként. Felnőttkoromtól kezdve járogattam hozzá, persze nem sűrűn, mert a rokonság is megérte a pénzét, ez lényegtelen, de attól mi tartottuk a kapcsolatot.

Nos, ezeket a ritka alkalmakat sem bírja már elviselni a szomszéd.

Egyik kirívó eset: apuval megbeszéltük, hogy nem lesz otthon, de nyugodtan menjek be, majd jön ő is. A ház előtt leparkoltam, szomszéd azonnal kirontott, hogy apám nincs itthon, mit keresek én itt. Mondtam neki, hogy nem ám, mintha rá tartozna, de így volt megbeszélve. Válasz: oda bizony be nem mész, mert ott neked semmi keresnivalód, és nem is engedett be (tőlem jóval erősebb és erőszakosabb férfi, én meg kistermetű nő). Apám hiába győzködte telefonon, én jobbnak láttam hazamenni, nem is mentem egy darabig.

Most megint történt egy hasonló dolog: apámhoz mentem volna, de otthon volt. Pechemre amikor érkeztem, elvileg épp kiugrott a boltba, én ezt nem tudtam. Megint leparkoltam, megint ugrik ki a szomszéd (ezer éve nyugdíjas, ráér), és ordít teljes hangerővel végig az utcán, hogy te már megint mit keresel itt, takarodjál innen. És még amiket rám kiabált, azokból jöttem rá, hogy tulajdonképpen mi a baja velem, mert eddig halvány lövésünk sem volt, hiszen oka nem lehetett rá: mert neked itt apádék válása után semmi keresnivalód nincs! Takarodjál vissza oda, ahonnan jöttél, apád nincs itthon, hozzá be nem teszed a lábad. És ekkor ordított be az udvarra a saját élettársának a saját udvarára teljes decibelen, hogy hallod, már megint itt van a k@rva.

1. Sosem voltam k@rva, még ilyen hírem sem lehet, ez 100 %, egyébként sok munkám van abban, amit már elértem az életben, tehát a vádjai alaptalanok.

2. Sosem tettem sem ellene, sem apám ellen semmit, tehát nem váltam érdemtelenné.

3. Több diplomát szereztem, dolgozom, párommal családot készülünk alapítani, nem iszom, még csak nem is dohányzom, soha nem hallhatott rólam semmi rosszat.

Apám hiába győzködi, kicsit le is van már épülve szellemileg, ezért én már gyakorlatilag csak szánom. De roppant kellemetlen, hogy a saját apámnak még az utcájában sem állhatok meg, mert ő, akinek semmi köze nincs hozzá, nem engedi. Amikor apám otthon van, akkor egy szava sincs, keresztülnézünk egymáson.