A szobatársam számon tartja magában, hogy mikor van órám, és ha ettől eltérően járok be/lépek le hosszabb időre, akkor szemrehányó hangsúllyal kérdéseket tesz fel. Mit kezdjek vele?

Velem is volt hasonló, vicceskedésbe burkolt passzív agresszív módon valami olyasmit mondtam, hogy "na mi van, rámküldött anyám, hogy ellenőrizd, járok-e órára?". Utána volt még pár sokkal kedvesebb felkérdezés, majd maradtak a sóhajok és a szemforgatás :). Mikor jött a pasija hétvégére, már megkérdezett minket, h nem szoktunk ottmaradni és ugye most sem fogunk.

Szerintem ez azért van, mert egy embernek (az extrovertáltaknak mindenképp) szüksége van privát szférára és egyedüllétre. Egyke vagyok, mindig is volt külön szobám és iszonyú embertelennek tartom, hogy 2-3 emberrel kell egy koliszobán osztozni és így szinte folyamatosan "viselkedned" kell, nincs hova elvonulnod. Ezt viszont mindenkinek magába kell rendeznie és egyáltalán nem tartom elfogadhatónak(!!!), ha a szobatársain veri le a frusztrációját. Voltak olyan szobatársaim, akikkel erről tök jól tudtunk beszélni, sértődés nélkül, nem lett semmi beosztás vagy ilyesmi, csak egy jót ventiláltunk :)

Kérdező, és mondtad valaha is neki, hogy téged zavarnak ezek a kérdései?

Van egy csomó szociálisan nulla ember, aki képtelen észrevenni, mit illik, mit nem illik (és milyen stílusban) megkérdezni a másiktól.

Valószínűleg introvertált, egyedül szeretne lenni.

Igaz én albérletben laktam, 1 volt gimis osztálytársammal egyetem alatt, de próbáltam az órarendemet úgy alakítani, hogy ellentétes időben legyünk otthon, mert mikor nem volt órája, folyton pasikat hordott fel, egy pasi szinte már nálunk élt.

Csak a kérdést olvastam el de úgy megmondanam neki a magamét hogy ihajjj

Mégis mi köze van hozza?

Én is fejből tudom a lakótársam heti menetrendjét, sőt, még azt is, hogy mikor délelőttös és mikor délutános, és hogy ezeken a heteken mikor szokta lebonyolitani az egyéb dolgait. Ennek az az oka, hogy összehangolva a saját beosztásommal, előre tudom, hogy mikor leszek otthon egyedül, és aszerint tervezem a hetemet. És ha otthon van, mikor nem kellene otthon lennie, akkor én is rákérdezek, hogy miért, mert nagyon nem mindegy, hogy egy napra vett ki szabit, vagy beteg, vagy hosszabb szabin van, és akkor az én terveim is borulnak (nem, nem palikat hordok föl amig nincs itthon, csak szeretek úgy főzni hogy tudom, hogy senki nem fog zavarni, meg takaritani is úgy szeretek, ha egyedül vagyok). Kényszer-együttlakás, anyagi megfontolásból.

Persze az is lehet, hogy szimplán csak kattant, vagy csevegni próbál, csak nem tudja, hogy kell.