Hogyan fogadjam el, hogy véglegesen a szülőfalumhoz kötött a sors?

Szerintem erre nincs igazán válasz. Nagyon ritka, amikor egy ember idővel megszereti azt, amit alapból nem szeretett, főleg úgy, ha bele van kényszerítve. Simán lehet, hogy sose fogod teljesnek érezni magad, mert egyszerűen ott, azon a helyen ahol vagytok, nincs lehetőséged kiélni magad, legyen ez munka, hobbi, szórakozás, bármi.

"Aki volt hasonló helyzetben az megbánta hogy a szerelem mellett hogy amellett döntött hogy részben lemondd az álmairól?"

Nagyon sok ember van a bolygón, ebből van, aki megbánta, s van, aki nem és nem lehet tudni, hogy te melyik csoportba fogsz tartozni 5-10 év múlva.

Nincs egy egyenes válasz erre a kérdésre, hogy hogyan fogadd el, hogy le kell mondj az álmaidról. Ez egy olyan dolog, amibe bele lehet betegedni, vagy pedig simán elengedni és találni új célokat. Valakinek sikerül, valakinek nem. Te ismered magad, melyik tűnik neked reálisabbnak? Én azt tudom javasolni, hogy gondolkozz el ezen mélyen, beszélj a pároddal, hátha van egy B terv, s tudtok kompromisszumot kötni.

Minden jót!

Az én esetem félig meddig hasonló. Isten háta mögötti faluban nőttem fel, egész gyerekkoromat szinte egyedül töltöttem. Régebben nagyon bennem volt az, hogy fel akarom fedezni a világot, de főleg sok emberrel szerettem volna meg ismerkedni. A gimnáziumot és egyetemet már egy távolibb városba jártam. A lényeg, hogy a covidig úgy festett a dolog, hogy sikerül elhelyezkednem. Majd természetesen leépítések és elbocsájtások miatt hazaköltöztem, mert nem kaptam munkát és nem voltam hajlandó fel élni minden pénzem annak a reményében, hogy "majd csak lesz valami". Erre még rátett az is, hogy vége lett az akkor kapcsolatomnak.

Immár 4 éve, hogy egyetemet végezve a szakmámon kívül dolgozom azon a környéken ahol felnőttem. Eközben megtaláltam azt a tevékenységet is amiben tehetséges vagyok (és még jövedelmező is). Időbe telt nekem is mindennek az elfogadása. Nekem az segített, hogy megtanultam szakítani a régi elképzeléseimmel és újakat (reálisakat) alakítottam ki, az aktuális körülményeimhez. Azóta persze sokminden meg is változott bennem és már nem gondolom azt, hogy minden áron visszasírnám azt a nagyvárosi életet, mert ahogy megtapasztaltam úgy csalódtam sok mindenben és sokmindenkiben. Szóval az a legfontosabb ilyen helyzetben, hogy fogadjuk el, nem minden történik majd meg úgy, ahogy azt elképzeljük. Ezért fontos az újratervezés, az új lehetőségek keresése.

A helyes döntés meghozatalához szerintem bele kellene kóstolnod a vágyott, karrierorientált élethelyzetbe is, főleg, ha számodra fontosabb a karrier, mint a családi élet, magánélet.

Pl már gyerekkel a "hátizsákban" jóval nehezebb tud lenni a karrierépítés is, mint addig, amíg vele nem kell számolni, már ha gondolkodtok egyáltalán gyerekvállalásban is ugye.

(Szerintem az, hogy Te nem jól érzed magad ott, ahol éltek, a párod ezzel ellentétben meg igen, ez nem egy túl biztató előjel, a közös jövőt illetően, mert a jó párkapcs egyik alappillére a közös és hasonló életvitel is.)

(Az Ízek, imák, szerelmek című film is egy kicsit erről, az itt általad megfogalmazott élethelyzetről, választásról is szól.:-)

Kedves kerdezö!

Par allitasoddal nem ertek egyet, illetve van nehany dolog, amibe jobban bele kellene gondolni.

"Ez nem olyan tini szerelem, ami még elmúlhat" De. Elmulhat. Siman! Hidd el...

"egyszerűen annyira passzolunk, hogy tudom ő nekem az igazi." Ne legy naiv. A hazassagok/kapcsolatok nagy resze tönkremegy 10-15 even belül,függetlenül attol, hogy benne marad-e az ember. vagy sem.

"emellett itt a családja, akiket nem akar itt hagyni." Ühüm. Ha komolyan gondolja, es hosszutavon tervez veled, TE VAGY A CSALADJA! Ti ketten vagytok egy csalad, es a majdan születendö gyerekeitek! Ha ö nem ezt gondolja, es nem menne el veled a vilag vegere is, NEM SZERET TEGED elegge!

A szülök, rokonok adottak. Lehet barhonnan kapcsolatot tartani, lehet latogatni a szülöket, tesokat. Es ök is latogathatnak benneteket. Mint az az xmillio ember, aki szinten ezt teszi, miutan ez a normalis.

Es neked kerdezö, vannak szüleid, testvereid?

" Nyilván azt nem mondta hogy várjunk akkor és ha úgy van költözzünk az ország másik oldalára"

WTF?? Azt nem MONDTA? Ezt jelenti nalatok az, hogy valamit megbeszeltek? Es te mondtad-e neki, hogy ott ahol eltek, eselytelen normalis munkat talalnod, es egyebkent sem vonz abban a faluban megöregedni, es hogy te ezt milyen rosszul eled meg? Mondtad neki? Es erre ö mit mondott? Mert az mindent elarul rola, hogy erre mi volt a reakcioja!

" de a házválasztásban, a tervezésben próbált prioritást adni annak amit én szeretnék, hogy jól érezzem magam azért."

De aranyos! Ja, nem. Tehat ugy nez ki, hogy ö nem hajlando semmit sem valtoztatni a közös eletetek erdekeben, es meg anyucitol sem akar tavolabb kerülni. De PROBAl prioritast adni a hazzal hapcsolatban annak, amit te szeretnel, hogy jol erezzed magad AZERT. Ühüm.

"nem akarom hogy azt higyje hogy hánytorgatni akarom neki hogy én meghoztam ezt az áldozatot."

Mier nem? Ö is nyugodtan felhanytorgathatja azt, amit ö hozott meg, aldozatot. Nem? Jaaaa, hogy ö nem hozott semmilyen aldozatot? Az mas. De azert vigyazzunk am a kicsi lelkere, nehogy rosszul essen neki ha felhozod a temet! No komment...

" Ezért is kérem a tanácsot inkább ahhoz, hogy miként rendezzem ezt magamban"

Merö joindulatbol tudom neked ajanlani, hogy ne kösd össze az eletedet valakivel, akinek nem te vagy a csaladja, aki nem hoz aldozatot a kapcsolatotokert, aki nem törödik az almaiddal, akinek fontosabb a sajat komfortzonaja, mint a tied..

40+/F

Nem a sorsvolt, hanem TE hoztad meg aa döntést, hogy egy férfi miatt feladod az álmaid. Ahogyan itt fentebb írták, ez a férfi ezt biztos nem érdemli meg, mert fel sem merült, hogy ő alkallmazkodjon hozzád. Amúgy ez sem szól örökre, magadban elrendezheted ugy, hogy 5 évre vállalod, ha 5 év múlva, 28 évesen is hajtani fog a vágy, akkor elköltözöl vagy elköltöztök.

De jó nagy hülyeség mindent odadobni, álmokat, tanulásba fektetett éveket egy férfiért, aki még a közeli településre se hajlandó kimozdulni miattad.

Ne fogadd el.

Akiket ismerek és maradtak mind nyomorultan élnek.

Unokatesóm végül fel is kötötte magát, abban az évben ő volt a haradik a faluban.

Temetés másnapján mi inkább pakoltunk és egy hátizsákkal átköltöztünk ország másik felébe.

Ennek lassan már tíz éve, nem bántuk meg.

Olyan helyan(városban) vettünk lakást ahol van villamos, ezt sosem fogom megunni, hogy van rendes tömegközlekedés és nem kell átsétálni a szomszéd faluba ahol napi 3 busz állt meg.