Hogy felejtsem el egy régi jó barátom véglegesen?

M

Lehet egy kicsit hosszú lesz és nem mindenre emlékszem pontosan mert elég nehéz volt az az időszak de megpróbálom összeszedni. Tehát huszonévesek vagyunk már mindketten fiú-lány barátság, még általánosban indult 3-4. osztály (nevezzük Milánnak) össze is jártunk suli után, egymásnál aludtunk. Később iskolát váltottam 5.től így már nem együtt jártunk be de azért találkoztunk. Aztán a szüleim elváltak és elköltöztünk 7. év vége. Abban az időben még nem volt facebookom sem szóval nem tudtunk beszélgetni sokáig, illetve sok volt a családi probléma így háttérbe szorult a barátkozás téma. Ezután visszaköltöztem 1 évre rá és alig vártam az újra találkozást de Milán addigra elment külföldre az anyukájával. Rokonuk itt már nem volt, facebookon nem találtam sokáig így kb 8 év kimaradt nekünk összesen (iskolaváltástól 2019ig). 2019-ben megtaláltam és ráírtam facebookon, hogy ha jön haza a nyáron és van kedve találkozhatnánk. Ha ő is úgy gondolja folytatni a barátságot. Mondta, hogy rendben de végül nem írt utána, így annyiban hagytam nem akartam zavarni ha ő nem keres. Az is lehet, hogy én gondoltam többet bele ebbe a barátságba mint ami volt. Részemről lehetett ,,szerelem is” amennyire ez a szó releváns abban a korban.

Ha Milán szemszögéből nézem és neki nem jelentett ennyit akkor valószínű csak egy régi osztálytárs voltam aki ráírt és udvariasságból válaszolt. Lehet volt is lent a nyáron akkor csak nem írt.

Volt közös osztálytársunkkal szoktunk néha beszélgetni amikor találkozunk mert egy cégnél dolgozunk csak nem egy telephelyen és szóba került Milán, ő hozta fel, hogy volt kint nála külföldön meg mesélt pár dolgot mi újság vele és ekkor tudtam meg, hogy az anyukája nagyon beteg volt és meghalt ezidőben körülbelül, szóval megértem ha kerülte az embereket nemrég átéltem én is ezt apukámmal.

Mióta beszéltünk róla sokat gondolok rá, nem hinném, hogy úgy mint férfira hiszem nem tudom milyen most de tanácstalan vagyok.

Tudom, hogy ezt nekem kell magamban rendeznem de aki volt hasonló helyzetben szívesen fogadok tanácsot. Ez az egész valami szerelem szerű lett volna vagy fáj még most is, hogy akkor így elkerültük egymást vagy csak együttérzés az anyukája miatt mert törődöm vele barátként?

Ellenkező neműek vagyunk, én nem hiszek a férfi-nő barátságban párkapcsolat mellett, más az amikor kapcsolat előtt már megvolt de itt nem teljesen ez lenne a helyzet és tisztelem is a párom annyira, hogy ne írjak rá. Mit is várnék? Barátság már nem opció mert kapcsolatban vagyok és az üres hogy vagy mizu beszélgetésektől a falra mászok. De mégis összeszorul a szívem amikor rá gondolok és szeretném rendezni ezt magamban. Vagy várjak és majd elmúlik az érzés?

Így visszaolvasva nekem is kicsit hülyeség az egész de mégis itt ez az érzés.

Ha másért nem is legalább kiírtam magamból már ezért megérte.