Pesten vagy vidéken jobb lakni?

Vidéken élek. Egyetlen szempontból sajnálom, hogy nem Budapesten lakunk: sokkal több lehetőségem lenne karrier téren. Most mondjuk nem panaszkodom, Bp-re dolgozom home officeban jó fizuért, de tudjuk, hogy az ilyen lehetőségek korlátozottak sajnos. Még egy pozitívum jutott eszembe, sok a programlehetőség.

Minden más szempontból én utálom Budapestet.

Vidék mindenképp. Egy jobb kisvárosban budapest minden szolgáltatása elérhető. Csak elég hozzá 10p autózás, nem kell fél órát tömegközlekedni.

Nekem magyon elegem van belőle, hogy bármit akar az ember, csak munkából hazamenet egy bevásárlás, az egyszerűen nem megvalósítható. Bidapesten ez egy külön program. Nem véletlen, hogy mennek ezek a kifli és hasonló kiszállítósok.

Aztán jó, persze vannak a bulik, nagy koncertek világgigasztárok fellépései... de hát 3 óra autózással fel lehet érni. Havi 1-2 alkalommal meg lehet tenni, akinek erre van igénye.

Nekem a Balaton a top. Szinte valusias kisvárosok vannak, mégis egész évben nyitva a bank, teszkó, lidl, kúrmányablak, elfogadható a tömegközlekedés.

#12

Pont hogy nem külön program. Munkahely és a lakóhelyem között kb.12 boltot fel tudok sorolni, ami utbaesik. Leszállok a villamosról,buszról bármiről és be tudok menni a boltba. Nem kell külön kört futnom.

Ez megint olyan, amit nem lehet így megmondani és mindenkinél egyéni.

Én Budapest egyik külső kerületének külső lakótelepén lakok, de - Rákosborzasztó kivételével - a közlekedésem több irányba is jó. Valójában természetszerető vagyok, de lakhatásnak jó ez így. Itt megvan a begubózó kis világom, ahonnan kiszabadulok és utána visszaszabadulok hazafelé. :-) Kertben nem élnék, mert azt nem szeretném gondozni és el is menne a kedvem mindentől.

Viszont sokszor gondolkodtam, hogy el tudnám képzelni magamat más nagyvárosban vagy akár kisvárosban. Mert egyébként nagyon sok helyet szeretek Magyarországon és még mindig van hová menni. Bár kifejezetten nem rajongok Budapestért, de az élet jelenleg nagyon ide köt és utazgatni is könnyebb innen mindenfelé.

35/F

Budán nagyon jó lakni, sokkal több a zöld, nincs agyonmodernizálva, van egy csomó panorámás, csendes rész.

Pilisszentkereszt és környéke is nagyon tetszik, de attól függ, ha onnan naponta kellene bejarnom, az nehézkes (nincs vonat, csak busz).

Budapesti vagyok, anyukám családja volt fővárosi. Illetve anyai nagyapám erdélyi nemes családból jött át, amikor elcsatolták hazánktól a területet, testvérei ott maradtak. Anyai nagymamám családja volt törzsgyökeres Budapesti. Apukám Békés vármegyében született, Szabolcsban nőt fel.

Fővárosi, PANELLAKÓ gyermekkoromban gyakran, főként hétvégénkként saját szőlős hétvégi telkünkön vagy keresztszüleim telkén töltöttük az időt. Így természetes volt számunkra gyerekként a kertészkedés, szőlő, gyümölcs és zöldségtermelés, de a pálinka kifőzetés és a saját bor készítés is. Apai nagyszülőim baromfit, nyulat, disznót, szarvasmarhát és lovat is tartottak. Nagypapám fő erdész, vadász volt. Hintóba fogható és lovagolható hófehér lova volt. Imádtam! De az is örök emlék számomra, amikor a gulyás reggel el, este hazahajtotta a marhákat. Ki kellett nyitni a kaput nekik, utcáról az állatok pedig lényegében önmaguktól bejöttek, mindegyik a saját portájába.

Nővérem vidéki kisvárosba költözött, szüleim, miután nyugdíjasok lettek szintén ott vettek házat hatalmas földdel, melléképületekkel. Válásom után kiadtam bérbe a lakásom, 29 évesen magam is odaköltöztem szüleimhez. Élveztem a földművelést, állattartást, de kedvencem a virágoskertrész volt. Egyszer más munka híján elmentem dolgozni egy sertéstelepre. Jól fizettek, de nagyon sz.r munka volt. Nagyon utáltam, hogy több kolléga és főnök mindenáron beakarta bizonyítani, hogy a Pesti srác nem képes arra munkára, amire ők. Valamiféle torz fantáziakép lebegett a szemük előtt a fővárosi emberekről, hogy ott mindenki piperkőc, bulizós, lusta, link senkiházi. Sokat szívattak, rendszeresen a legrosszabb munkákra osztottak be. Miután nem bírtak megtörni és belátták képes vagyok arra, amire ők, sőt, sokkal többre is, felajánlott a vezetőség egy számítógépes munkát, amely munkakörre nem találtak embert a környéken. Megköszöntem és ott hagytam őket, informatikai munkát vállaltam más cégnél a megyeszékhely városban.

5 évig éltem vidéken, majd visszabútoroztam Budapestre, miután megismertem egy nőt, aki második nejem lett. Kertes házban lakunk a belvárosban! Igen, itt is vannak kertes házak! Virágoskert, de van vele munka. Amikor odaköltöztünk dzsungel volt, két év volt, mire teljesen átépítettem, ill. mire benőték az új növények és feléledtek a megtartottak. Telkünk is van, ahol néhány gyümölcsfán, gyümölcsbokron kívül szintén virágoskert van.

Azt mondom én is, minden lakhelynek megvan az előnye és hátránya. Nehéz összehasonlítani, mivel pont abban jobb egyik, amiben a másik gyengébb. Az ideális a kettő vegyítése lenne, de ezt nehéz összehozni.

Vidéken a csend, a nyugalom, a zöldövezeti életmód klassz, az állattartási leehetőség is pozitív. Mi az amit nem szerettem? Unalmas, egyhangú az élet! Nincs megfelelő infrastruktúra, nincs rendes helyi közlekedés, nincs megfelelő egészségügyi ellátás, távolra, megyeszékhelyre kell utazni érte, de ott sem garantált a minőség. Nincs munkalehetőség, ill. minimális van, azok pedig behatárolt munkakörök, mennyiségben, minőségben, munkakörülmények tekintetében, a fizetés pedig legtöbb helyen gyatra. Nincs szórakozási lehetőség, nehéz ismerkedni, párt keresni. A helyi "szórakozóhelyen", ami általában a kocsma, mindig ugyanazon emberek fordulnak meg, tehát zárt társasság. Azok a lányok, nők, akik képesek lemenni oda, azokra nekem nincs igényem! (Finoman fogalmazva, aki kikapós, az nem monogám, nem húséges típus. Ahogy annakidején Voga–Turnovszky-duó énekelte: "A Gizi az egy... - Ki ne mond! - Szóval, mindenki őt szereti!"

Az értékes emberi tulajdonságokkal bíró nők nem járnak semmilyen ismerkedő helyre. Ha véletlenül sikerül megismerni valakit, akkor nincs hová elvinni. Megyeszékhelyre kell vonatozni, buszozni, autózni még egy moziért, színházért is.

Budapest jelentős része zajos, nyüzsgő, kevés a lágy kikapcsolódásra alkalmas hely. Persze, azért akad csendes és zöldövezeti rész is. Hétvégén, ünnepnapon elhalkul a zaj is a belváros főútjain kívül.

A folyamatos jövés-menést, a sok embert meg lehet szokni. De mint mindenhez, ehhez is egyéni lelkület szükséges. Kinek bejön, kinek nem. Én szeretem, hogy aktívan megy az élet! Eltudunk vonulni a saját fészkünkbe, ráadásul zöldövezet lévén itt egész nap csend van, annak ellenére, hogy a 7-es busz vonalán lakunk. Házunk a főúthoz csatlakozik, de nem közvetlenül ott található, hanem két épület mögött a kertben. Így az első épületek lefogják a forgalom zaját. Az épület túloldalán pedig síri csend van, ill. madárcsicsergés.

Gyermekkorom nagy részét peremkerületben, 10 emeletes házban éltem, de mögötte családiházas övezet volt, így ott sem volt különösebb zaj. A környéket mindig kerékpárral jártuk.

Viszont számtalan szórakozási lehetőség van, beleértve a sportolást is. Mi úgy nőtünk fel, hogy válogathatunk a játszóterek, sportok, sportpályák, szakkörök, zene és tánciskolák, mozik, színházak, múzeumok, ilyen - olyan programok között. Egészségügyi ellátások is a közelben vannak, ahogy a szolgáltatók, áruházak. Ezek között is lehet válogatni kedvünk szerint. tehát nincs kényszerhelyzetben az ember, mit vidéken.

Az tény, az emberek többsége ki sem mozdul lakókörnyezetéből, nincs valós élettapasztalata a nagyvárosi életről a vidékieknek, a vidéki életről a városiaknak. Így számtalan tévhit él, melyek a pletykákra alapulnak. Sémákat, általánosításokat húznak a más életviszonylatban élőkre. Ha pedig mindenféle negatívumokat pakolnak ezekre a legendákra, akkor máris lehet szidni a tőlünk távol élő embereket, hogy azok mennyire ilyenek- olyanok. 🤔

Alapvetően, mindenki tapasztalatok alapján alakítsa ki a saját véleményét! Próbálja ki, milyen élni a másik viszonylatban. De ne csupán felületesen pár nap, hét alatt, mint egy nyaralás, hanem éljen éveket itt és ott.

Jómagam egy kapcsolat miatt éltem Mexikó városban is. Egészen mást tapasztaltam, mint amit az amerikai filmek akarnak mutatni (elhitetni) Mexikóról. Nem csak egymást, de a környezetet is lakva lehet megismerni!

Minden településnek megvannak az előnyei és hátrányai, és attól függ, hogy a mindennapi életben neked mi a fontosabb vagy milyen hátrányt tudsz könnyebben kompenzálni.

Idős vagy gyakori egészségügyi ellátási igény esetén szerintem esetleg az orvosi egyetemes városok, de leginkább Budapest.