Miért van az, hogy rohamosan csökken Magyarország lakossága, mégis egyre nehezebb saját ingatlanhoz jutni?

Érdekes kérdés, de kicsit leegyszerűsítetted. Úgy képzelted el, mintha lenne a faluban 10 lakás, és ha 15-en laknak a faluban, akkor felmegy az ingatlan ára, ha öten, akkor meg le. Az ingatlanár ennél kicsit összetettebb.

Tegyük fel, hogy a falu mind a 10 lakásának többsége néhány lakos tulajdona, és a többiek csak bérlik. Akár csökken a falu lakossága, akár nő, mindenképpen hiány lesz lakásból.

Tegyük fel, hogy a faluban nőnek a bérek, ezért a bérleményben lakóknak megnő a vásárlókedve, ez tolni fogja fel az árakat, pedig nem lettek többen. Mondjuk még, hogy a polgármester némi populizmusból mellécsap pár milliót a költségvetésből lakásvásrlásra. Csak úgy süvöltenek az ingatlanárak, pedig nem lett több a lakosság.

Tegyük fel, hogy közben a szomszéd faluban leégett a tüzép, ezért megdrágult a tégla és a cserép. Emiatt megdrágul az új ház, úgyhogy akik eddig építeni akartak a polgi pénzéből, azok inkább használt lakást néznek. Bumm, tovább drágulunk.

Aztán jön a spirál: mindenki begőzö a drágulástól, és azt mondja: bazmeg, még most kell venni. A sok lakás tulajdonosa még venni akar, mert jó befektetés, akiknek nincs, nem akarnak lemaradni, hogy aztán már ne fussa rá. Még tovább drágul.

Kicsiny szülőfalumban, és Budapesten, ahol most élek, is találkozok azzal a jelenséggel, hogy néni/bácsi egyedül marad a többszintes kádárkockában, vagy a hodály méretű polgári bérlakásban, vagy a 70nm-es panelban, és küszködik azzal, hogy fenntartsa, nem elég a kis nyugdíja a rezsire se, télen le kell zárnia szobákat, mert nem tudja kifűteni, Budapesten még a város, közlekedés, turisták, repülők, stb. zaja is zavarja, de az istennek el nem adná és nem költözne kisebbe egy nyugis környéken, mert ő itt élt egész életében, itt nevelt gyereket, itt is fog meghalni. Ami minden logikával szembe megy, de emberileg tökre érthető.

Aztán vidéken ezek a hodályok a kutyának se kellenek, általában fel se lettek újítva már x ideje, infrastruktúra körülöttük az inkább hagyjuk kategória, legközelebbi óvoda, iskola négy faluval arrébb, egy szem túlárazott kisbolt van, szóval ha értelmes bevásárlást akarsz normális áron, akkor mehetsz a megyeszékhelyre, szórakozási lehetőség nincs, közösségi élet sosem volt, az egész olyan rohadt nyomasztó, hogy úgy érzem, nekem kellene fizetni ahhoz, hogy újra beköltözzek egy ilyen faluba, nem még, hogy én fizessek érte.

Városban más a helyzet, ott a nagymama még ki sem hűlt, mikor már hirdetik a lakását 270+rezsiért, nyilván felújítás itt sem történt, sőt, még egy tisztasági festés, vagy bútorcsere sem, de miért is kellene, hiszen így is kiveszi majd négy fiatal, akik összedobják a lakbért, mert még mindig jobb egy nyomasztó lakásban élni, de egy pezsgő városban, mint egy nyomasztó településen. És mindig ki fogják venni, mert lakni muszáj valahol. Ez olyan, mint hogy az élelmiszer is drágulhat akármeddig, az emberek akkor is meg fogják venni, mert enni kell, szarni meg muszáj.

Megoldás lehetne önkormányzati bérlakások építése lehetőleg öt évvel ezelőtt, lehetne a bérbeadás szabályozása, mert jelenleg a bérlői, és a kiadói oldal is szív, mert kb. vadnyugati módszerekkel tudsz csak nem fizető bérlőt kirakni, és téged is azzal fognak kitenni, se bérlőként, se bérbeadóként nincs semmilyen érdekképviselet, jogorvoslat - csak könyörgöm, ezt ne a jelenlegi kormányra bízzuk, mert amihez ezek hozzányúltak, hogy szabályozzák, az mind szarrá vált - illetve vidékfejlesztés, szintén évekkel ezelőtti határidővel lenne esedékes. Mint mondtam, én is vidéken nőttem fel, a 90-es években, 2000-es évek elején még a településen volt óvoda, általános iskola 4. osztályig, két bolt, akik versenyeztek egymással a vevőkért, három söröző, egy étterem, egy kifőzde, orvosi rendelő, ahol heti öt nap volt rendelés, fodrászat, cukrászda, büfé. Jelenleg ebből mindegyik bezárt. Tényleg, konkrétan orvos sincs a településen, ha elég súlyosak a panaszaid, kijön a mentő vagy az ügyelet a környékről, ha elég enyhék, akkor be tudsz menni busszal, ha mondjuk két napja fosol, vagy enyhe lefolyású covidod van, akkor így jártál, oldd meg otthon, és ha valami csoda folytán még van munkád, akkor a kieső időt majd oldd meg, ahogy akarod. Senki nem akar ott házat venni, én ott nőttem fel, de ha a nagyszüleim nem ott lennének eltemetve, a büdös életben többet a lábam be nem tenném oda. Már mikor lehajtok az autópályáról, az első településen görcsbe rándul a gyomrom, pedig az fejlettebb, mint a szülőfalum, de ott is látható az utcán a kilátástalanság, a jövőnélküliség. A nagyszüleim háza pár száz ezerért sem megy el - mondjuk nem csoda, ha elmegyek oda, változó, hogy a röhögőgörcs, vagy a sírógörcs kap el, hogy emiatt a lepukkant örökség miatt nem beszél most a család egyik fele a másikkal.

CSOK, babaváró, ezek miatt magasak az ingatlanárak.

[link]

Annyit még hozzátennék az előttem szólókhoz, hogy a preferenciák is megváltoztak. Még a szüleim generációjában (55-60 évesek) teljesen normális volt, hogy felnőttként a szülői házban maradnak, és az egyikük szülőjéhez költözött az ifjú pár, egy csomó házat eleve úgy építettek, hogy a tetőtér beépíthető legyen, ha bővül a család, meg az a megoldás se volt ritka, hogy a meglévő kis keskeny parasztház mellé húztak fel egy másik kis keskeny házat, és így végül is külön épületben, de egy telken élt több generáció. A szüleim házában direkt azért volt kinn a lépcső, mert így gyerekként a két emeletet két külön lakásként tudták használni, nyilván átjárkáltunk egymáshoz nagyszüleimmel, de mégse ugyanaz, mint mikor a szomszéd szobában lakik.

Ma már ez sokunknak elképzelhetetlen, hogy felnőttként a szülőkkel éljünk, és ne egyedül, ha nem muszáj. Aki teheti, az szerintem inkább kis lakást bérel, de nincs annyi garzon, amennyi legénylakásra igény lenne jelenleg.