Az öregeknek hogy lehetne segíteni, miért nem csinálnak nekik ilyeneket?

Engem már kapott el ilyen öregasszony, akinek szófosása volt, és az istennek se tudtam lerázni. Annyit beszélt, hogy nem igaz. Próbáltam akkor már becsatlakozni, hogy hozzászólok, vagy reagálok valami értelmeset, de meg se hallott, csak mesélte tovább az életét.

Szerintem ők nem akarnak a korosztályukkal beszélgetni, mert mindnek szófosása van, és őket csak az érdekli, hogy beszéljenek, nem az, hogy meghallgassanak másokat.

Az a baj, hogy ezekbe az idősek napözi otthonában úgy kezelik az öregeket, mint a dedósokat. Sokan azért teszik be oda őket, mert betegek és nem tudnak rájuk napközben vigyázni. Demensek főleg. Kollégám is oda adta be az anyját, aztán rajzolgattak, meg ilyen 5 éveseknek való dolgokkal akarták lefoglalni őket.

A nyugger klubb már egy fokkal jobb, vagy az idősek egyeteme, mifelénk az nagyon megy. Előadásokat szerveznek az öregeknek a modern világ vívmányairól, így tudnak egy kicsit naprakészek maradni.

Nagyon kevés ember kap segítséget a magàny ellen. Legyen az idős vagy fiatal. Sok civil szervezet csinàl kimondottan nekik programokat. Felénk is van. De nem mennek el mert cikinek, öregítőnek érzik.

Online community-kban is kivehetnék a részüket. Egy-egy teszi is. Van akiknek nagy szakértelme van mert 50 évet lehúztak egy iparàgban és örülünk a jelenlétének. De a többség belefàradt az életbe. Csak ül otthon és TV-zik meg pihen. Amiért annyira nem is lehet hibàztatni őket.

Volt tolószékes 70+os aki velünk world of tanksozott régen és jött teamspeakre is.

Azért aki szeretné fel tudnà magàt talàlni. Nyílvàn nem 80 évesen fog elkezdeni karatézni. De vannak dolgok amik akkor is beleférnek.

Nagyon jó, hogy ezt a példát hozta fel a 15-ös, hogy kétféle embertípus létezik. Ugyanezt akartam írni én is. A lehetőségek - még ha eltérő mértékben, eltérő színvonalon is - de szerintem még a legkisebb településen is adottak nagyjából, hogy a nyugdíjasok ne érezzék magányosnak magukat. Általában azért elmondható, hogy a legkisebb falvakban is léteznek nyugdíjas klubok, egyesületek, foglalkoztató csoportok, ahova elmehetnek beszélgetni, kötögetni, teázgatni-sütizgetni az idősek, ha nagyon unatkoznak. Nálunk egy 1800 fős kis faluban is létezik ilyen. Bulikat szerveznek, zenés-táncos esteket tartanak, táncolgatnak, közösen kirándulnak, programokat szerveznek, sétálgatnak, utazgatnak erre-arra, az önkormányzat is támogatja őket, buszt biztosít nekik ingyen stb.

De kétféle nyugdíjas létezik. Az egyik az özvegy szomszédasszonyunk, aki 75 éves kora ellenére aktívabb életet él, mint én most fiatalon, folyamatosan jön-megy, utazgat a nyugdíjas társaival, nyugdíjas bulikba jár, szórakozik, jókat mulatozik, tök jól érzi magát, a másik meg olyan, mint a nagymamám magányos idős testvére, húga (szintén özvegyasszony), akinek ha csak kiejted a szádon, hogy miért nem néz el egy ilyen nyugdíjas találkozóra, akkor zsigerből úgy reagál, hogy "Ééééééén???? Azok közé???? Hát mit keressek én azok között??? Hát oda jár a Rózsika is, meg a Manci is. Tudod milyenek azok! Én azok közé biztos nem megyek!".

Szóval igen, nagyon jelentős társadalmi probléma az időskori elmagányosodás. De nagyon sokszor lehetne tenni ellene, sőt maguk a nyugdíjasok is tehetnének, mert a lehetőség szerintem azért nagyjából mindenki számára adott, mindenki számára elérhető. Csak hát a mentalitás, a hozzáállás az, ami sok időskorú embernél nem megfelelő. Tulajdonképpen ezek az elmagányosodott idősek sok esetben saját maguk alatt vágják a fát, saját csapdájukba esnek bele. Önmaguk foglyává válnák. Pedig a lehetőség a legtöbb esetben adott lenne, hogy kimozduljanak, társaságba járjanak, jól érezzék magukat és ne maradjanak egyedül.

Sajnos ezt a társadalmat kevésbé érdekli az idős társadalom.

Én egy görbe hátú pici néninek segítettem a boltba megtalálni a cukrot és a kávét.

Azt sajnálom, mikor kikisértem az utcára, nem mentem vele a házáig. Mert kérdezte, mi ez a nagyon nehéz.

De lesz aki nemsokára megszünteti a nehézségeiket!

Csodálatos élet vár rájuk!

Én direkt odamegyek hozzájuk a boltba ha nagyon keresnek valamit és beszélgetek velük. Meglehetősen aranyosak tudnak lenni.

Amúgy egy állatka nagyon sokat tud dobni rajta ha van rá kapacitása.

Gyerekek, unokák, szomszéd szokott lenni, meg a férj még ha él.

Egy dunántúli megye egyik népesebb városában élek, itt kimondottan sokféle és sok program van az időseknek. Nem egy klubjuk is van, és szép számmal jelen is vannak, és mindenfélét csinálnak. Kézműves programok, közös sütögetések, előadásokat is szerveznek nekik, illetve pár kirándulást is.

Sok éve tartanak az ilyen klubok, rendezvények és nagyon gördülékenyen megy ez az egész. A környéken egész sok zöld terület maradt még, padokkal, hűssel, oda is sokan kiülnek egyet beszélgetni, sőt, van, aki kempingszékkel cuccol oda :D

De a másik véglet is van, aki meg teljesen magányos, vagy csak nincs igénye a fent felsoroltakra, és alig hagyja el a lakását, csak a gondozók/rokonok járnak hozzá héba-hóba.