Miért alakult ki itthon az a hozzáállás, hogy már egy egyszobás garzon is olyan luxus, ami egy átlagembernek nem jár?

Szinte az összes kommentben azt olvastam redditen, hogy egy garzon, amin hitel van nem reális elvárás egy átlag ember életében, és nem olyan dolog, ami 10-12 év munka után jogos elvárás.

De akkor mi a jogos elvárás? Szerintem ha valaki becsületesen dolgozik 10 éve, igenis kéne ott tartania egy normális világban, hogy legalább hitelre tudjon venni egy kis garzont, ami legalább a sajátja, ahol nem kell félnie attól, hogy kirakják, ahol nem kell a tulajdonostól függnie.

Ehhez képest valóban ha nincsen valamilyen támogatásod, és átlagos munkakörben dolgozol, és mondjuk szingli vagy, akkor nagyon nagy nehézségek árán tudja összeszedni az ember az önerőt is, ami ezek szerint rendben is van?

Nem mondom, hogy mindenkinek jár egy luxus családi ház, de szerintem nem kéne hülyének nevezni azt, aki panaszkodik azért mert több év munkaviszony után sem tudott annyit félretenni, hogy legyen pénze önerőre, mert nem tudta tartani a drágulással a lépést.

Szerintem a saját lakásnak alapnak kéne lennie egy normálisan dolgozó ember életében és nem egy elérhetetlen luxusnak, és fáj, hogy a legtöbb ember szerint normális, hogy ez tényleg egy elérhetetlen luxus.