Mit lehet tenni ha kitaszított az egész falu, mikor mar ugy neznek ram mint a veres rongyra, es meg a szuleim is megvetnek mar(tehetetlen kretennek tartanak)? F.

szerintem az okosak akik itt ajanljak neki a pszichologust meg pszichiatert bele sem gondolnak, hogy a csavo 100 fos kis fos lakosu faluban el. Na majd ott van egy nagyon jo szakember, esetleg korhaz, addiktologia, ha nincs akkor 1km seta es ott van.

Csavonak be kell ulnie addiktologiara, vagy maganba vagy allami. Csak elarulom mi a gond. En jarok pszichiatriara es amit latok, az addiktologia, meg egyeb szenvedelybetegseg ideiglenes. Vissza fog terni a regi utra. Kovetelesek, hianyerzet stb.. Azt szoktak mondani, hogy nem akarnak kimaradni olyan "dolgokbol" amik a Foldon nem is leteznek es miert maradnanak ki belole.

Az, ami egy faluban erősebb, érdekesebb tudás lehet, mint a városban: a helyi növényvilág, élővilág ismerete. Persze ez a megélhetési gondokon közvetlenül nem segít, legfeljebb önbizalmat, önazonosságérzetet, odatartozásérzést, gyökeret ad.

Arról valóban nem tehetsz, hogy a magyar társadalom szétszakadt az 1990-as évek végén és a 90-es évek elején. Arcizomrándulás nélkül küldte az új rendszer az akkori sebezhető rétegeket a megsemmisülésbe, hajláktalanokat, cigányokat szakítottak ki a földből és csavartak ki tövestül (ezt sajnos ezt valószinűleg a régi rendszer is megtette volna). Azóta az országot nem is igen nevezném országnak. Ma az emberek félnek, bezárkóznak, sőt előtte is ez volt, csak másféleképpen.

Mégis kérj pszichológusi segítséget, és törekedj a családtól drogoktól eltávolodni. Valamiért optimsta vagyok, talán lesz még igazságosabb, helyesebb világ a jövőben, talán nem is beláthatatlanul messze. A falusiaknak képzeletben bocsáss meg, legalábbis részben: nekik nincs meg az az összehasonlítási rálátásuk, hogy száz évre visszamenőleg láthassák és megérthessék ennek az országnak a süllyedését a maga folyamatában, és szétszakadását okait, ezért itélkeznek felületesen.

Sok erőt kivánok Neked. Sajnos én többfajta kisebb elmebetegséggel születtem, gyerekeskedtem és nőttem fel, még nálam is elmebetegebb szűkebb családban, de szerencsére voltak engem óvó körülmények, szerencsék is, tanárok, egyes rokonok segítsége. A természet érdekelt, csillagászat, fizika, kásőbb a nyelvek, matematika, és a programozás is.

Javitás: ,,

Mégis kérj pszichológusi segítséget, és törekedj a csaláStól, drogoktól eltávolodni''

(,,csalástól'', úgy akartam írni, nem pedig ,,családtól'': az előző hosszászólásomban elgépeltem, ,,s'' helyett ,,d''-t írtam véletlenül)

11-es:

A pár száz fős kis faluból is be lehet járni a nagyobb városba, ahol segítséghez fordulhat. Ha igazán akarja, megoldja.

Egyértelmű, hogy az addiktológia meg mindenféle segítség csak ideiglenes, az elvonó, a pszichiáter, a pszichológus, mindenki csak egy indító löketet tud adni neki, hogy elinduljon a jó úton. Viszont egyrészt már nem tud egyedül segíteni önmagán, külső segítség nélkül élete végéig ezt fogja csinálni (és lássuk be, nem lesz hosszú élete, ha ezt így folytatja). Másrészt pedig a munka oroszlánrészét így is, úgy is neki kell elvégeznie. A szakemberek csak terelgethetik az embert, de nem szokhatnak le helyette a cuccról, nem kereshetnek neki állást, nem járhatnak be helyette dolgozni, nem fizethetik helyette a számlákat - de ilyen az élet, mindenki saját magáért felel.

Ha valaki igazán akarja ÉS meg is érett arra, hogy kimásszon a pöcegödörből (általában akkor érik meg erre az ember, amikor a legmélyén van, különben még dagonyázik egy kicsit a saját mocskában), akkor fordul segítséghez, és ha megfelelő segítséget kap ÉS ő is megfelelőképpen befogadó a segítségre ÉS belátja a problémáit, van önreflexió, stb., akkor a józan állapot tartósan megmaradHAT, és tartósan absztinens is marad a függő, és végre normális életet tud élni, de ez egy nagyon soktényezős dolog.

De az, hogy egy kicsi többszáz fős faluban él, az nem mentség arra, hogy nem változtat. Ez csak kifogás.