Egyesek miért imádják azokat a telkeket, ahol a wc nem a házban van, hanem kinti pottyantós van?

Főleg idősek, háborút túlélők kedvelik, mert talán ők még tudják, mit jelent a szűkös élet.

Mamáméknál volt, nagyon szerettem. Sokat dolgoztam a kertben, közelebb volt, koszos cipőt nem kellett minden alkalommal levenni. Gyerekként anyámnak mániája volt nézegetni a végtermékem, mert az unokatesómat kiskorában aranyérrel műtötték és meg volt róla győződve, hogyha vastagot kakilok, nekem is lesz. Ha vastagnak találta, napokig csak zöldséget adott enni, nem hagyott békén és emiatt otthon már nem merte kakilni,csak a suliban. Viszont hétvégén mindig vissza kellett tartogatnom, mert ha vastag volt leszidott és megbüntetett. Sokszor fájt már a hátsóm és a nyári szünet ha kezdődött alig vártam, hogy gyorsan mehessek a nagyihoz és ott megkönnyebbülve kipakolhassak a pottyantósban. A simát náluk nehéz volt lehúzni és féltem, hogyha nem megy a kaki le, a mama elmondja anyunak, aki keserű gyógyszert adat be megint vele és csak spenótot ehetek napokig. Mindig nosztalgiázok a pottyantós időkön és az az álmom, hogy egyszer ha lesz egy kis hétvégi házam, oda csináltatok kerti budit, aranyra festetem és királywc lesz a neve, mert kifaragom olyanra,mint egy tróntszéket.

Mert imádnak pottyantani. Ez hozza őket lázba. A kis szűk, pókhálós tákolt fészerben ücsörgés, majd a pottyanó hang a végén. Egyesek még teljes üres telket is képesek vásárolni és fenntartani, csak hogy ennek a pottyantós hobbijuknak hódolhassanak.