Kerültél már konfliktusba a szomszédoddal?

A mellettünk lévő lakás évekig üresen állt, mert meghalt a nénike. A fia egyszer csak gondolt egyet és kiadta albérletbe, ez idáig oké. Viszont marhára nem érdekelte, hogy kik veszik ki és egy olyan fiatal párnak adta ki, akiket jól ismert és tudta, hogy balhésak. Mivel papír vékonyak voltak a falak, mindent hallottunk, állandóan állt náluk a cirkusz, rendszerint éjjel kettőkor/háromkor, mikor hazajöttek a buliból (hétköznap is). Ordítás, üvöltözés, sírás, verekedés. Minden volt. Többször átmentünk szólni, először szépen, a sokadik alkalommal már csúnyán, hiszen nem bírtunk tőlük aludni és iszonyú idegtépő volt az állandó verekedést, ordítást hallgatni. Mivel velük sehogyan nem jutottunk dűlőre, a rendőrséghez fordultunk. Négyszer hívtuk rájuk, mindig csak annyi volt, hogy ejnyebejnye. A főbérlőt hiába hívtam, mindig azt mondta, ez nem az ő baja. Az ötödik alkalommal, mikor rendőrt hívtunk rájuk, ők is kihívták ránk, mondván, hogy zaklatjuk őket a rendőrséggel 😃

Hozzáteszem, a lány egészen biztosan mentális betegséggel küzd, mert úgy ordítani embert én még életemben nem hallottam és rendszerint szarrá karmolta a barátját. Eleinte azt hittük, a lányt bántja, de kiderült, fordítva van.

Végül eladtuk a lakást, mert kertes házat vettünk vidéken, egy éve van meg a házunk és örök hálát adunk azért a nyugalomért, ami itt van nekünk.

Viszont még mindig halljuk ismerősöktől, hogy a lakásban ugyanaz a helyzet, annyi különbséggel, hogy a párocska már egymásra is ráhívja a rendőrséget rendszeresen.

Igen.

Lakásban szomszéd néni "kicsit" tisztaságmániás. Felújítás első lépése a bejárati ajtó csere volt. Jómunkásemberek hagytak koszt rendesen, de összetakarítottam a lépcsőházat. Nyilván a munka minősége nem volt az ő mércéjéhez mérten elég jó, ezért felszórta apró törmelékkel a lépcsőházat és ment a közösképviselőhöz. Kellemetlen telefonbeszélgetések, feltakarítottam újra, majd bekopogtam, adtam névjegykártyát, hogy ha ilyen gondja van, direkt engem hívjon. Persze tagadott mindent, ő nem tud semmit, itthon se volt. Persze... Azóta minden rendben.

Telken pedig sajnos már szellemileg nem túl friss néni a szomszéd. Felőle nem volt kerítés, hivatalosan földmérővel kitűzettem, szerinte az enm jó. Nem fogadja el, nem írja alá a papírt (megteheti, nincs jelentősége), aztán kerítésépítéskor fennforgás, hogy rossz helyre építjük. Először csak, hogy ő csak jót akar, mert ferde sé rossz helyen van, át kell majd raknunk, mikor nem hatott, akkor hogy majd ő megy a "hivatalba" és elintézi, mert ez így nem jó és az ő telkén vagyunk stb. Aztán pár hét és elfelejtette, mintha minden rendben lett volna mindig is, úgy köszönget.

A felettünk lakó gyerekes házaspárral, miután a kölyke órákon át visít, kiabál, esetleg üvölt és este átlag héttől kilencig rohangál meg dobog.

Leszrom, hogy gyerek, én is voltam, próbáltam volna meg így viselkedni, anyám a tíz körmömről leszedett volna (főleg, mivel mi voltunk az emeleten).

De a nő meg pasi képtelen levinni a játzsótérre, helyette engem fenyeget meg, hogy feljelent zaklatásért.

Khm, én ellenben hívtam már rájuk a rendőrt, amikor olyan szinten meg az üvöltözés, hogy azt hittem, konkrétan öli az egyik a máasikat.

Undorító bagázs, de nem csak nekem van velük bajom, hanem még 5 másik szomszédnak is.

A szomszédunk mindig szabadon hagyja a kaput és néha kimennek a kutyák. Hát őszintén, néha félni szoktam a kutyájuktól, mert morognak ránk, ha biciklivel megyünk, akkor meg agresszivebbek lesznek.

A másik szomszéd mondta azt is, hogy az ismerősét elkapta és sebes lett a lábba...

Kihivtunk rendőrt, azóta már nem lett komolyabb gond.