Jobban járok, ha egyedül lakom, ugye?

Rólam annyit kell tudni, hogy van egy friss párkapcsolatom, pár hónapos, mindketten saját lakásban élünk, de nagyon korai lenne összeköltöznünk.

Van egy aranyos, de rendkívül szétszórt, még sok szempontból éretlen, priorizálni nehezen tudó barátnőm, aki 3 évvel fiatalabb nálam. Tényleg nagyon kedves, vicces és cuki, de nagyon is tisztában vagyok a rossz tulajdonságaival, mert mindenkinek vannak, nekem is, és ezen rossz tulajdonságaim miatt néha nehezen kezelem az ő rossz tulajdonságait.

Elkövettem azt a hibát, hogy amikor a saját tervezőképtelensége okán nem talált albit, megkért, hogy hadd költözzön be hozzám, pénzért. Nem mondom, jól jön a pénz, de ez zavar a párkapcsolatom szempontjaból is és kiőregedtem ebből, megmondtam, hogy egész évre nem tudom ezt ígérni neki.

És mivel az ő fura dolgai miatt néha kiveri a biztosítékot nálam, hiába próbáltam vele pár dolgot megbeszélni, hogy nekem mire van igényem, mit várok el, mit szeretnék a lakásban, olyan érzésem van, mintha a falnak beszélnék.

4 órára lakom Budapesttől, de van ott egy részmunkaidős melóm. Ma reggel, részben miatta lekéstem a vonatom.

Túl sok stressz van az életemben, úgy erzem itt telt be a pohár, én bizony mondtam neki tegnap, hogy hánykor kell indulnom, mégis befoglalta a fürdőt reggel...

Felvetettem hogy mi legyen ezzel, keljek ilyenkor én korabban, de most meg úgy érzem, ez az én lakásom, nem vagyok hajlandó alárendelni magam valakinek, akit bármennyire is kedvelek,de vele lakni nem egyszerű, mert nem érti meg, hogy nem kelhetünk egyszerre ha mindkettőnknek 70 perc kell a reggeli induláshoz.

Én nem vagyok hajlandó az egyetemi oráját priorizálni, mikor lehet még 1 ilyen húzás miatt kivágnak a munkahelyemről! És szeretném ha ezt ő valahogy megértené...