Miért jobb "agglomerációban" élni, mint bent a városban?

Van akinek többet jelent a zöldövezet, a természet közelsége, a kistelepülés nyugalma mint az hogy minden közel legyen.

25 éves koromig megyeszékhelyen laktam, magyar viszonylatban nagyobb városnak tekinthető. Viszont főút mellett, szóval nem a legnyugisabb részen. Nem mondom, hogy utáltam, hiszen ott nőttem fel, de nem is tartom vmi jó helynek. Introvertált vagyok, ez is számít, én a nyugit, a csendet szeretem. Fővárosban laktam kb 7 évig, eleinte okés volt, de egyre jobban zavart a tömeg, az állandó nyüzsgés, zajok, szirénázás, ordibálás, kosz. Most Bp-től 40km-re lakom családi házban, egy kis faluban, csendes mellék utcában, mellette tele zölddel, ahova ki tudunk menni sétálni. Nagyon szeretem, van minden, ami nekem feltétlen kell (posta, gyógyszertár, boltok). Heti kétszer bejárok Pestre, de mindig alig várom, hogy haza érjek. Számomra ez az elviselhető mennyiség a civilizációból.

Olcsóbb volt az ingatlan, és jóval nagyobbak a telkek, amikor ideköltöztünk. Nekünk szempont volt, hogy legyen a közelben iskola-óvoda, BKV, aztán azóta én is home office-ba kerültem, szóval a dugót sem generáljuk igazán. A biciklis részt nem is értem, bent a városban sosem használtam, mióta itt lakunk a kertes házak között, ahová lehet, bringával megyek.

Kinek mi. Agglomerációban élek, és mégis utálom

Kert

szeretek autózni, utálok tömegközlekedni és utálom a város zaját és nyüzsgését is. Csak azért járok oda mert ott a munkahelyem ami jól fizet.

A legtöbb olyan nagyvárosban, aminek van valamiféle gazdasági ereje, azaz vannak munkahelyek, sajnos nem, vagy alig maradtak magánházqs, max. 1 emeletes beépítettségű lakóövezetek. Ez szerintem az elmúlt 70 év elcseszett "városfejlesztése", amire rátett egy lapáttal az elmúlt 30 év ingatlanberuházóinak a mohósága. Mára alig maradtak ilyen helyek, ha maradtak, akkor szinte megfizethetetlenek... az emberek tódulnak ezekbe a városokba, otthoni munkalehetőség híjján, aztán ki az agglo-ba, amint megtehetik hogy legyen egy saját kertes ingatlanuk. Ebben Budapest jár az élen. Sajnos ezeket a helyeket is föl fogja zabálni a város, nálunk (nem-Bp) is vannak már jelei, hogy a valamikor nyugis kertvárosok is egyre zsúfoltabbá válnak, megjelennek a lakóparkok, társasházak. Az egyetlen ami ezt még csillapíthatná az az ún. barnamezős beruházások. Sajnos erről is csak a handabanda megy. Marad a történelmi, kisvárosias városnegyedek ledózerolása, tásasházakkal beépítése, a zsúfoltság, a dugók, az emberek egyre kijjebbre és kijjebbre menekülése, még több dugóval, még élhetetlenebb városokkal. Egyébként nagy a szája most a HO-soknak de 10 éve pl. egyáltalán nem volt jellemző a HO, mégis kiköltöztek az emberek. Sajnos ennek presztízs- és egyéb kultúrabeli okai is vannak. Például hogy belvárosi polgárinlakásban (most az igazi, történelmi városmagokról beszélek, nem arról hogy a vidékről pestre került suttyónak minden belváros ahova metró jár) lakni még mindig nem státusszimbólum, ellentétben egy gigantikus kültelki gagyiterrán villával. Igazi elcseszett városépítészet a mienk és sajnos ezt csak fokozza a mai hozzánemértés, dilettantizmus is.