Vidéken tényleg nincs internet sok helyen és nem tudják ki az a Travis Scott?

Faluban élek, az internet néha kifogásolható, vihar idején hol elmegy hol visszajön, de egy napnál tovább sosem tart az ilyen.

Ellenben fiatal felnőttként és sem tudom ki az a fickó, de ahogy a korábbi kommentekből ítélni tudom, nem maradtam le sokról.

Egyébként a vezetékes internet (és ezéltal a wifi is) tényleg rosszabb minőségű szüleimnél, akik egy Borsod VÁRmegye beli faluban laknak, mint nálam Budapesten. A mobilnetük viszont hasít, amit irigylek is, én másik szolgáltatónál vagyok, az enyém simán elmegy pl. vonatozás során egy csomó helyen, pedig elméletileg 97%-os az országos lefedettség.

Ami még eszembe jutott, hogy mennyire érdekes az az általános elutasítás, amit az idősek tanúsítanak az okostelefonok és az internet irányában. Pedig a mobiltelefon is viszonylag új találmány volt - nagyanyám mai napig meséli, hogy nagynénémet még otthon szülte bábával, de anyámat már kórházban, és nagynéném szalasztotta le a postára, hogy hívja fel a kórházat, hogy küldjenek neki mentőt, mert idő előtt indult meg nála a szülés. Nem volt vezetékes telefon a magánházakban, mikor huszonéves volt, csak a postán, oda kellett menni telefonálni. Ehhez képest simán megszokta, hogy van otthon vezetékes, a nyomógombos mobilt is imádta, mikor kicsi voltam, azzal húztuk egymás agyát, hogy megpróbáltuk megdönteni a másik rekordját a Snake-ben. És még így is kb. másfél évig kellett neki könyörögni, hogy hadd vegyünk már neki egy okostelefont, de mikor végül megkapta, és megtanulta használni, akkor annyira megtetszett neki, hogy most már nem lediktálja a receptet telefonon, hanem megkeresi a mentett youtube-vidói közül, vagy átküldi whatsappon. És imádom, hogy ízig-vérig nagymama, párszor már elmondtam neki, hogy olyan csomagom van, amivel korlátlanul tudok telefonálni, de akkor is mindig elhangzik az ötödik percben, mikor vonalban vagyunk, hogy "bogaram, tegyed le, felhívlak messengeren, ne fogyaszd a pénzed, nem lesz drága a telefonszámla?"

Egy mai előadót egyébként is nehezebb ismerni, amióta futószalagon "gyártják" őket. Nem tudom, hány "tehetség"-kutató műsor van már. Régebben azért voltak szélesebb körben ismertebbek az akkori előadók, mert nem volt belőlük ennyi. Mindenki tudta, kik a Queen például, vagy mondjuk minden magyar ismeri a Hungáriát, és tudjuk, ki a Nemzet Csótánya, akár szereti valaki, akár nem.

Ma nem ismerni egy mai előadót nem fura, mert túl sok van.

24, nálam ez a sorozatokkal van így. Nem vagyok nagy sorozatrajongó, de házimunka közben, vagy elalvás előtt beteszek egy részt az aktuálisan nézettből.

Mikor gyerek voltam, akkor ment iskola után a Mónika show, esténként a Barátok közt (amit ugye senki nem nézett, mégis mindenki tudta, mi történt benne), meg volt valami kórházas sorozat is, illetve nyaranta hasítottak a dél-amerikai szappanoperák, amit mindenki a nagymamájával nézett, meg volt a Vad angyal.

Az én családomban a híradó szent volt, az alatt megmukkanni csak indokolt esetben volt szabad, de az összes többit, a vad angyalt, a barátok köztöt, azt úgy néztük, ahogy én ma sorozatot nézek, hogy ment a háttérben, mi meg közben Gazdálkodj okosan!-t játszottunk. Viszont másnap, ha bementem a suliba, akkor a nagyszünetben beszédtéma volt, hogy Zsolt fegyvert fogott Mikire, meg Vanda most terhes, vagy drogozik? Nem azt mondom, hogy jók voltak ezek a sorozatok, mert szerintem nem voltak azok, de mindenki ugyanazt nézte. Ellenben, ha ma én kiválasztok egy sorozatot, és mondjuk megkérdezem a munkahelyi ebédlőben, hogy látta-e valaki a legutóbbi epizódot, általában néma csend. Ahányan vagyunk, annyifélét nézünk, mert annyiféle van. És persze, tök jó, hogy sokkal egyszerűbb az érdeklődésednek megfelelőt találni, de a közösségi élmény, az elveszett belőle.

A Barbie filmet, és Taylor Swift koncertvideóját/dokumentumfilmjét csak azért néztem meg a moziban, mert láttam, hogy akik arra mennek, azok valamennyire egy közösséget alkotnak, és át akartam élni ezt újra, hogy sok különböző ember ugyanazt látja és tapasztalja meg, és aztán erről beszél. Mindkettőt nagyon élveztem, pedig egyik sem az ízlésem igazából, de nagyon jó volt, hogy közösségben lehetek.