Nógrádban merre élsz és milyen az élet ott, szeretsz ott élni?

Erdőtarcsa.

Nem.

Tervezek elköltözni innen, ennyi tahót még egy csokorban nem láttam, mint itt.

Főleg a szomszédom a falu hülyéje, persze ide költözéskor körbekérdeztem, de ezt a kretént nem említette senki.

2 vagyok, Bp-ről 30 év után költöztem vidékre, de elég nehezen emésztem meg az unatkozó, bugyutább emberkéket. Vannak itt is értelmes emberek, de ők is be vannak kuporodva a házukba, ki nem dugják az orrukat.

Az utcán, meg a közterületen csak ezeket az elmeroggyantakat látni, de komolyan leszívja az egész napot egy ilyennel való eszmecsere.

Hát inkább őrült legyen, lehet, egy breivik-féle sorozatgyilkost többre értékelnék, mint ezt az agyalágyult hülyét, aki nem tudja semmivel lekötni magát, és 50x araszol végig az utcában, hátha találkozik valakivel, és le tudja fárasztani.

Befekszik a tv elé, azt már nem tudja, mit mondanak benne, mert nem fogja fel, leissza magát, és ez a szabadidős tevékenysége.

És akkor egy ilyen mellé költöztem....

...nézegesd a police.hu bűnügyi statisztikai térképét, segíthet a költözésben, bár ez a település is lassan olyan lesz, mint Kálló.

Hála az ősanyuka polgármesternek, aki mindenkire csak kedvesen mosolyog...

Komolyan nem értem azokat a településeket, ahol nincs 1 darab c. sem.

#4 Én 40 év után költöztem Budapestről egy 2600 fős faluba, Pest megyébe. Szerencsénk van a szomszédokkal, mert nagyon normálisak, cigányok a faluban nálunk nincsenek, max. 1-2, de azok teljesen normális életet élnek, hallani sem lehet róluk. Mi a nyugodt élet reményében költöztünk ide, amit abszolút megkaptunk, de olyan dolgokkal szembesültünk, amire sosem gondoltunk. Itt mindenki mindenkinek a sógora, nagybátyja, unokatestvére, munkatársa ... stb. Esély sincs arra, hogy úgy ismerkedj meg valakivel, hogy utána pár napon belül az egész falu tudjon rólad mindent. Konkrétan senki nem érezteti velünk, de mégis azt érezzük, hogy "jöttmentek" vagyunk, ahogy mondani szokás vidéken. Egyetlen olyan családról tudok, akik szintén Budapestről költöztek ide előttünk egy évvel, de a többiek mind itt születtek, a közvetlen szomszédainknak már a nagyszülei is itt éltek. A többség az új beköltözőkkel szemben nagyon bizalmatlan. Amikor kérdezgették a szomszédok, hogy honnan jöttünk és elmondtuk, hogy Budapestről, akkor úgy néztek ránk, mint az űrlényre. Volt, aki meg is kérdezte, hogy biztosan átgondoltuk-e ezt, mert itt az ég világon semmi nincs, se szórakozási lehetőség, se jó közlekedés, se nagyobb boltok. De mi pontosan arra vágytunk, amit ez a ház és kert ad nekünk, nyugalmat, csendet, békét. És bár konkrétan senki nem bántott még minket, mégis érződik, hogy másként vagyunk kezelve. Nem tudom megfogalmazni, de egy biztos, mi sosem lehetünk majd olyan értelemben tagjai itt a közösségnek, ahogyan ők. (Bár született Pestiként annyira nem is vágyom erre, a lakótelepen sem voltunk összenőve senkivel.)

Lehet, hogy az én naivságom, de a falusi életet mindig úgy képzeltem el, mint a mesében, hogy befogadóak, kedvesek az emberek és ha átmegyünk hozzájuk bemutatkozni, akkor kialakul egy jó kapcsolat. Ehhez képest a köszönésen kívül semmi kontaktunk a szomszédokkal. Nincs baj ezzel sem, csak fura.

Rétság városában élek.

Szeretek itt élni.

Minden adott lényegében, amire szükségem van. Ami nincs, de igényelném (pl. magas kultúra, operett, egy-egy tematikus művészfilm, mint az Uránia román filmhete, nagyszabású, külföldi előadó által prezentált koncert), azokra legfeljebb havi szinten van szükségem és Budapesten, alig 60 km-re elérhető.

Hátrány, hogy a település kizárólag a brutális forgalmú 2-es főúton érhető el, kerékpáros edzések órán mindenképpen érintenem kell hosszabb vagy rövidebb ideig, ez rendkívül zavaró, főleg télen, amikor korán sötétedik. Érdemi kerékpáros infrastruktúra nincs.

Az emberek prolik, de a magyar átlagnál nem rosszabbak. Többségében hasonló, évtizedekkel lemaradt mentalitású emberekkel találkoztam pl. Szabolcs, GYMS vármegyékben és Budapesten is.