Mit szerettek Magyarországon/ban?

Itt a legfinomabbak a zöldségek és a gyümölcsök.

De igazából minden élelmiszer, ha megtalálod a termelőt. Kenyértőla különleges, sehol máshol nem tartott állatok húsáig vagy akár a vadakig.

A nyár (számomra) épp elég meleg, melegebb azért nem kéne. A telek meg elég enyhék, elviselhetőek.

Olyan egyedi kultúra, épített és egyéb emlékek, és a mögötte lévő "sztorik", ami sehol máshol nincs, mégis magába ötvözi egész Európát.

Mentalitás: kellően laza, lezser, hanyag, ahhoz hogy mindent el lehessen intézni, meg lehessen oldani. Mégis, ha kell, tudunk jól szervezettek lenni.

Nagyjából olyan itt élni mint a mediterráneumban, annyi különbséggel hogy az ott lakó ember még belazultabb és még jobban értékeli a hely adottságokat - vagyis kb lesz.r minden mást. Nem akar olyan lenni, mint "a nyugatiak". Tudja magáról, hogy ő is nyugati, akkor is, ha pillanatnyilag csóróbb. Illetve, hogy akármennyivel csóróbb, süt a nap, finomak az ételek, ami a gazdag rokonságról kevésbé mondható el. Ebben még fejlődhetnénk :)

Az éghajlatát szeretem, talán. És hogy kicsi az ország, igazából nincsenek távolságok.

Egy hétvégére kimentem Lengyelországba egy kolléganőből lett barátnőmhöz (egy multinál dolgozunk). Beszélgettünk, kérdezte, hogy messze lakik-e anyukám az én lakóhelyemtől. Mondtam, hogy igen, 40 kilométerre. Erre ő mondja, hogy az övé is messze lakik, 500 kilométerre. De neki ez valahogy természetes ott Lengyelországon belül, nekem meg a 40 km is sok itt kis hazánkban.

Amúgy a mentalitást, a társadalmi és gazdasági történéseket nagyon nem szeretem, és már régen nem.

Budapestnek vannak előnyös oldalai, főleg kulturálisan. A magyar kultúrát szeretem, de főleg azt a részét, amit a kormány tűzzel-vassal irtani próbál (tágabb értelemben nevezzük mondjuk urbánus kultúrának).

A szomszéd országokban nagyon szép tájak vannak, valahol ez is pozitívum.

A -még nem privatizált- turisztikai látványosságainkat, a természeti kincseinket, azt, hogy földrajzilag remek helyen vagyunk, nincs gondunk olyan állat-, és növényfajokkal, mint mondjuk Ausztráliának (pl. azok a bizonyos pókok). A finom, különleges ételeket, illetve a nyelvünket. Azért jó érzés látni, amikor a magyart a legnehezebb nyelvek közé sorolják.

Ennyiben sajnos ki is fújt a lista részemről.