Szerintetek miért van annyi konfliktus a társasházakban?

#10 Pontosan! És további adalék ezekhez a kreténekhez, hogy mostanra sajnos átlagosan minden lépcsőházba fog belőlük jutni 1-2. Ahol épp nincs, azok a ritka és nyugis helyek és időszakok, de előbb utóbb sajnos mindig lesz 1-2 költözés és megindulnak ezek a züllési folyamatok a lakóközösségen belül. Mivel a társadalmunkat követi le az egész, ami nagyon durva mélyrepülésben van már jóideje.

Ezen kívül még egy nagyon fontos tulajdonságuk van, mégpedig az hogy mindig nekik van igazuk és mindig a másik az idióta. Szóval alap hogy bármekkora agyhalottságot művelnek, nekik áll feljebb, és a másik lesz egyből az ellenség ha szól, akin igazi proli módjára még bosszút is próbálnak állni sokszor. Zéró önreflexió, és hatalmas egó és öntudatosság jellemzi ezt a kasztot.

Ráadásként a legtöbb szomszéd sajnos csak az orra alatt szokott morogni, nem mer vagy nem akar konfrontálódni velük, így marad a zaj/szag/szemét. Sőt, sokszor még vérszemet is kapnak ezen ha nincs ellenállás, és méginkább rákapcsolnak.

Pedig alapból kényelmes és jó is lehetne egy társasház! Ha jól működik a lakóközösség, vagy legalább mindenki normális. Manapság ez a legritkább eset.

És tegyük hozzá hogy akad nálunk még olyan pofátlan lehúzás is, hogy vagyonosodási illeték! Százalékos, tehát minél drágábban lett eladva egy ingatlan, annál nagyobbat kaszál az adón az állam is. Ráadásul ez megint tipikusan egy olyan sokadik adó, amikor a már sokadszorra leadózott jövedelmemből eladok és veszek egy ingatlant lakni, és profitom keletkezik rajta, akkor annak egy részét csak úgy lehúzza az állam a semmire. Mindezt úgy hogy semmi nem jár érte cserébe, és semmi köze nem lenne ahhoz a pénzhez sem! Ráadásul mivel a csok-al és sok más dologgal mesterségesen felverték az árakat, így van hogy pár év alatt akár duplájáért is el lehetett adni ugyanazt az ingatlant, és ebből igen sok pénzt ilyenkor az államnak kell visszafizetni. Vagyonosodás, az... Pedig az embernek laknia kell valahol, és legtöbb esetben szimpla ingatlancseréről van szó, nem pedig nyerészkedésről. Ráadásul az hogy szintén drágábban kell vegyen az állam miatt, az a része már nincs belekalkulálva kompenzálásként, csak a "profitálásodból" lehúzás. Nettó veszteség tud ez is így lenni. És ha 1-2 éven belül kényszerülsz költözni, mert pl kiderül hogy élhetetlen a lakóközösség (amit szintén az állam feladata lenne megoldani mivel alapjog a nyugodt élethez való jog, plusz a közbiztonságot is az államnak kéne garantálnia), akkor főleg rengeteget kell perkálni illetéket, mert elég magas ott a %-os arány is. És akkor még a költözés maga, a felújítás, rengeteg költség a termékekre szolgáltatásokra, amin szintén nagyon magasan pörög az áfa a mostani mesterségesen felduzzasztott magyar infláció mellett.

Nem állítom hogy szándékos lenne, de azt meg kell hagyni hogy az állam nagyon is jól jár manapság, ha minél többször költöznek az emberek. Rengeteg pénz jöhet be ebből is. Az már csak a ráadás, amennyit a leépített rendészeti és szociális költségeken megspórolnak. És ennek hiányában jön létre sokszor az a hatás hogy a normális emberek kényszerülnek költözésre a bűnöző vagy kezeletlen elmebeteg, antiszociális szomszédok miatt.

Nagyon zsúfoltan, egymás hegyén-hátán él egy rakat ember, akik (tisztelet a kivételnek) nem rendelkeznek kellő empátiával, nincs birtokukban normális konfliktuskezelési tudás, hanem önzők, énközpontúak és nincsenek másokra tekintettel. A társadalom színvonala már egy ideje elég komoly zuhanórepülésben van, ami a mindennapokban, a lakóhelyünkön is szépen visszaköszön, amire még ráépül az az általános frusztráció, amit az elmúlt évek, és az a roppant inkompetens kormány is kreált. És ez csak egyre rosszabb lesz.

#10 remekül összefoglalta, hogy milyen is a gyakorlatban a "nekem mindent szabad/nekem minden jár" elv. A kutyás eset konkrétan pár hónapja történt meg velünk. Két idegbeteg kutya ugatott, szinte állandóan a társasházban, és amikor már egyszerűen nem bírtuk, mert éjjel is rendre rákezdtek, szóltunk és annyi választ kaptunk, hogy "kutyák, ez a dolguk!". Semmi olyan, hogy "elnézést, jobban fogunk figyelni és kellően fogjuk nevelni őket", vagy "elnézést, amiért kellemetlenséget okoztunk, igyekszünk arra törekedni, hogy ne forduljon elő többet/ennyiszer", hanem rögtön támadás és/vagy hárítás, és nagyon nem ez a módja az együttélésnek.

Időnként kompromisszumukat kell kötni, és figyelni a másikra, nem pedig a kettősmércét alkalmazni, hogy nekem mindent, másnak semmit sem.