Mi volt az eddigi legijesztőbb esemény, amit más emberek miatt (tehát nem paranormális történéseket értek ezalatt) kellett átélned az életed során?

A legborzasztóbb az volt, hogy még élt az illetö, a mentösök még beszéltek is vele.

De nekem is jó idöbe telt, mire kiment az a hang a fejemböl, meg a látvány.

8-as, 9-es, a kutyáim segítettek összerakni magam újra. És úgy általában az állatok. Egy jó munkahely is jött aztán, de ilyet sokkal nehezebb találni. Sajnos már nem élnek azok a kutyusok. Idős korban mentek el. Az borzasztó volt, mikor a legkedvesebb is meghalt 16 éves korában, elkezdtem a halott rokonaimmal álmodni. Heteken, hónapokon át. Kb.20 évet zuhantam vissza az időbe. Akkor értettem meg teljes valóságában, hogy az a kutya 16 évre megmentett engem. Életem kutyája volt. Mint egy napocska. Nagy szőke feje volt, bozontos mackó meleg barna szemekkel. Hihetetlenül rövid lábak nagy tappancsokkal. Úgy nézett ki, mint egy játékkutya. Ha örült valaminek vagy fel akart vidítani, hasra vetette magát, elvigyorodott és táncolt, ritmusra topogott és lóbálta a szőrmók fejecskéjét én meg közben azt énekeltem, hogy te nem igazi vagy, te játékkutya vagy. Mindig a papucsomat őrizte. Rettentő aggodalmasan tudott nyekeregni, ha egy másik kutyám arra járt, aki amúgy ügyet se vetett a papucsomra. Amikor hazahoztam egy menhelyi kiskutyát, ő volt az egyetlen kutyám, aki örült neki. Vele aludt összebújva, nyalogatta, vigyázott rá. Ugyanígy szerette és örült annak, amikor gyermekem szúletett és később amikor cicát fogadtunk be. A többi kutyámat is szerettem, végtelenúl nagy űr maradt utánuk, az a vidám kis csapat hogy nincs többé. De amikor ez a szőke kutyám elment, akkor visszazuhantam 20 évet az időben. Azóta nem vagyok jól. Olyan kutyám nem lesz soha többé. De állatok nélkül nem bírnám ki most sem.

9-es, kívánom, hogy találd meg te is a te gyógyítódat. Életem boldogabb fele nekem akkor kezdődött.