Ha van a közeledben rengeteget ugató kutya, hogy bírod a megpróbáltatásokat? Kinek mi vált be idegbaj ellen?

Nagyon jó helyen laknék, ha az egyik szomszédom nem egy dilettáns primkó lenne, akinek halvány gőze nincs a felelős állattartásról. Van egy nagytestű, mély hangú kutyája, akiből idegroncsot nevelt, már ha ezt egyáltalán nevelésnek lehet nevezni. Régebben láncon tartotta, mert vad volt, nyilván sokat ért el vele. Egy ideje már kenelben tartja, de azon kívül, hogy ad neki enni, abszolút nem foglalkozik vele. Szerencsétlen jószág van, hogy szinte végigugatja a napokat. Sajnos pár hónapja már ott tartunk, hogy nem ritkák az átugatott éjszakák sem. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem égne a pofám, ha a szomszédaimnak éjjel az én kutyám óbégatását kellene hallgatni. Na, hát ennek nem ég, gyakorlatilag negligálja, soha nem szól rá. Tipikus primkó, akivel szót érteni nem lehet. Amikor például viharos szél fúj, szabályosan megkattan a kutya és a szokottnál is veszettebbül ugat, ilyenkor éjjel is. Tényleg nem tudom, hogy lehetne leállítani ezt az őrületet, amit naponta hallgatnunk kell. Mindenki lapít, be van tojva, mert nem akarnak konfrontálódni, inkább tűrnek. Én se akarok balhét, de ez már messze túl van a tűréshatáron szerintem. Tényleg érdekel, hogy aki hasonló helyzetben volt valaha vagy van most épp, hogy viseli, mit érdemes tenni, van-e egyáltalán megoldás a költözésen kívül... Asszem igencsak megfogyatkozna kis hazánkban a kutyatartók száma, ha szellemi szinthez kötnék a tartást. Itt a környéken (kvázi kertváros) sokan tartanak és csak kevesen foglalkoznak velük. De ez itt olyan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És azt nézik hülyének, akit ez zavar, mondván, hogy a kutyának az a dolga, hogy ugasson. Agyf*szt tudok kapni ettől a mondattól.