Van aki még ennyire ragaszkodik az otthonához?

Én is azért nem költöztem még külföldre, mert nagyon szeretem az otthonom. Egy gyönyörű, különleges, sokszínű város, és büszke vagyok rá.

Viszont én mindig szívesen kirándulok, pár napokra elutazok egy külföldi városba, és számomra pont, hogy izgalmas az, hogy ott más minden, meg egy idegen világba csöppentem, kapom a kis kultúrsokkokat, és a helyiekkel szívesen beszélek, szórakoztat, hogy mennyire más az ő világlátásuk, meg az enyém, és több pontban meg mégis mennyire hasonló. De aztán ugyanolyan jó érzés hazatérni az otthonomba, ahol minden épületet és utcát ismerek már. Ja, és én a városhoz ragaszkodom, városon belül albérletről albérletre költözök (saját házam nincs), nem is itt nőttem fel, de itt érzem magam egyelőre a legjobban.

Én pl utáltam otthon élni.

Egy kisvárosban nőttem fel, ahol semmi - szó szerint semmi - nem volt. Ja, de, egy nagyáruház, aztán ennyi.

Éltem Bp-n, átmenetileg megfelelt, a munkahely szpontjából, de a bűz, kosz, csövesek, C-sek miatt 4 év után azt mondtam, ezt nem.

Eljöttem külföldre, a helyi dialektust nem beszélem, de angollal és némettel megvagyok.

HO-ban dolgozom, szóval nem is kell kimozdulni, ha nem szeretnék - de sokkal szívesebben kirándulok, mint otthon, ahol napi 3 busz volt a lehetőség hogy hazaérjek.

Igen ismerős ez az érzés.

Én bő 10 éve költöztem fel Keszthelyről Győrbe

(jobb munkalehetőségek miatt)

Minden évben nyáron lemegyek Keszthelyre a balatonhoz nyaralni.

Már mikor, meglátom a Keszthely táblát,olyat dobban a szívem.:)

Úgy alapvetően a zalai dombok a táj is úgy hiányzik.

Dehát sajnos pénzből élünk.